Hihetetlenül bonyolult tetoválásokat találtak a 2000 éves jégmúmián

A régészek először kaptak részletes pillantást egy 2000 éves jégmúmia bonyolult tetoválásaira, amelyeket Szibéria permafroszttal borított hegyeinek mélyén találtak.

A kutatók szerint ezeket a tetoválásokat még ma is kihívást jelentene előállítani, ami arra utal, hogy az ókori tetoválóművészek jelentős készségekkel rendelkeztek.

A modern tetoválóművészek segítségével egy nemzetközi kutatócsoport példátlan részletességgel vizsgálta meg a múmia tetoválásait, és azonosította azokat az eszközöket és technikákat, amelyeket az ókori társadalmak használhattak a testművészet létrehozásához. Az eredményeket az Antiquity folyóiratban tették közzé, számol be a Gizmodo.

Mint manapság, a tintázás bevett gyakorlat volt a történelem előtti társadalmakban. A gyakorlat tanulmányozása azonban nehéz, mert a bőr ritkán marad fenn a régészeti maradványokban.

A szibériai Altaj-hegység „jégmúmiái” figyelemre méltó kivételt képeznek – ma már permafrosztba burkolt kamrákba temették őket, néha megőrizve a bent lévők bőrét.

A Pazyryk nép lovas nomád volt, akik Kína és Európa között éltek. „A Pazyryk-kultúra tetoválásai – az Altaj-hegység vaskori pásztorai – régóta felkeltik a régészek érdeklődését kidolgozott figurális mintáik miatt” - mondta Gino Caspar, a Max Planck Geoantropológiai Intézet és a Berni Egyetem régésze e-mailben küldött nyilatkozatában.

A képalkotó technológia fejlődése végre lehetővé tette a kutatók számára, hogy nagy felbontású képeket készítsenek a múmiákról és tetoválásaikról. A kutatók nagy felbontású digitális közeli infravörös fényképezéssel 3D-s szkennelést készítettek egy 50 éves, vaskori nő tetoválásairól, akinek megőrzött maradványait az oroszországi szentpétervári Ermitázs Múzeumban tárolják.

Az újonnan felfedezett tetoválások művészi ábrázolásai leopárdok, szarvasok, kakasok és egy mitikus féloroszlán, félig sas lény részletes tetoválásait tárják fel.

A kutatók azt találták, hogy sok mai emberhez hasonlóan a múmia jobb karján lévő tetoválások sokkal részletesebbek és technikásabbak, mint a bal oldaliak. Ez arra utal, hogy a két különböző ősi tetováló, vagy ugyanaz a tetováló, miután megerősítették képességeit, volt a felelős. A szkennelések azt is sugallják, hogy a művészek több eszközt használtak - egy vagy több ponttal -, és hogy a tetoválásokat több ülésen keresztül készítették el.

Ez arra utal, hogy a tetoválás nem csak a Pazyryk kultúra dekorációs formája volt, hanem egy képzett mesterség, amely építési készségeket és technikai képességeket igényelt. Sok más személyt is eltemettek ugyanazon a helyen, ami azt jelzi, hogy a tetoválás valószínűleg általános gyakorlat volt.

„A tanulmány új módot kínál a személyes cselekvőképesség felismerésére az őskori testmódosítási gyakorlatokban” - mondta Caspari nyilatkozatában. „A tetoválás nem pusztán szimbolikus dekorációként jelenik meg, hanem speciális mesterségként is – amely technikai készségeket, esztétikai érzékenységet és formális képzést vagy tanoncképzést igényel.”