A neandervölgyiek rothadó húsból gyűjtött kukacokat ettek?

Ez a lárvák iránti vonzalom megmagyarázhatja, miért mutatnak a neandervölgyi maradványok ilyen magas és stabil nitrogénizotóp-arányokat. Általában a hiperkarnivorok – mint az oroszlánok vagy a farkasok – állnak a táplálkozási lánc csúcsán, ami a zsákmányból felhalmozott nitrogénszintet illeti, de a kutatók folyamatosan azt találták, hogy a neandervölgyiek egyenrangúak voltak ezekkel a húsevő ragadozókkal.

„Az, hogy miért magasabbak a húsevőknél, eddig a hipercarnivory-val magyarázható, de mi főemlősök vagyunk, ezért nem tudunk annyi fehérjét fogyasztani, mint egy oroszlán, hiéna vagy farkas, mert evolúciósan nem arra vagyunk tervezve, hogy csak húst együnk” – mondta Dr. Melanie Beasley a Purdue Egyetemről az IFLScience-nek.

Az ember valóban nem tud naponta 300 grammnál több sovány fehérjét fogyasztani anélkül, hogy súlyosan megbetegedne. Ha ezt egy-két hétnél tovább folytatja, fehérjemérgezés vagy „nyúl éhezés” léphet fel, amit csak zsírokkal és szénhidrátokkal kiegészített étrenddel lehet elkerülni.

Egy új tanulmányban Beasley és kollégái megpróbálták meghatározni a neandervölgyi emberek étrendjében található nitrogén forrását, inspirációként felhasználva modern és történelmi vadászó-gyűjtögető csoportok etnográfiai leírásait. Például azt találták, hogy amikor az északi szélességeken élő csoportok, mint az inuitok, vadásztak, a sovány izomhúst többségét kutyáiknak adták, míg ők csak a zsíros részeket, mint az agy, a nyelv és a szervek fogyasztották.

Ezen túlmenően a tanulmány szerzői megjegyzik, hogy „az etnohistorikus feljegyzések számtalan példát tartalmaznak arra, hogy az őslakos népek rendszeresen fogyasztottak rothadt állati eredetű ételeket, amelyek tele voltak kukacokkal”. Ezért felvetették a kérdést, hogy ez lehetett-e a neandervölgyi emberek étrendjének nagy részét kitevő zsír és nitrogén titkos forrása.

„A sovány vadhús nem teljes értékű fehérje – nem olyan, mint a mai háziasított szarvasmarhák hús, amely zsíros és húsos” – mondta Beasley. „De a kukacok megemésztik a sovány vadhúst, és maguk is zsírosak lesznek, így a zsíros kukacokkal együtt fogyasztva a sovány vadhúsból teljesebb tápanyagot kapunk.”

A tanulmány szerzőiazt feltételezik, hogy az északi szélességi vadászó-gyűjtögető népekhez hasonlóan a neandervölgyi emberek is valószínűleg eldobták zsákmányuk izomhúsának nagy részét, és csak a zsíros részekre koncentráltak. „De mi egy fontos lépéssel tovább megyünk, és azt feltételezzük, hogy a késő pleisztocén hominidák gyakran fogyasztották ezeket a zsíros szöveteket romlott vagy rothadt állapotban, az élő és elhullott lárvák szinte elkerülhetetlen jelenlétével együtt” – írják.

„A késő pleisztocén hominidek számára nem annyira a tetem szövetei, mint inkább a lárvák jelentették a gazdag zsírforrást és a nagyon magas [nitrogén] tartalmú fehérjeforrást.”

A neandervölgyi emberek váratlanul magas nitrogénértékének rejtélyének megfejtése új fényt vet a kihalt hominidek élelmiszer-tárolási szokásaira és előrelátó képességére is. „Ha elképzelünk egy neandervölgyi csoportot, amely egy nagy mamutra vadászik, a tetem ott fog feküdni a földön, rothadni kezd, ami vonzza a legyeket” – mondta Beasley.

„Valószínűleg így gondolták: „Jó, remek, jöjjünk vissza egy hét múlva, szedjük össze az összes kukacot, és megesszük őket”. Ez egy könnyen begyűjthető élelmiszer-forrás” – mondta.