Az alkohol tette lehetővé az emberi civilizáció felemelkedését?

Az „alkoholos hipotézis” néven ismert elképzelés azon az alapon nyugszik, hogy az alkohol erősíti a társadalmi kötelékeket és a kreativitást, és ezért az ivászat elősegíthette a politikai kohéziót az ősi kultúrákban, lehetővé téve a komplex társadalmak kialakulását.

E hipotézis tesztelése érdekében egy új tanulmány szerzői 186 nem iparosodott társadalomra vonatkozó történelmi etnográfiai jelentéseket elemeztek világszerte. A kutatók az őshonos alkoholtartalmú italokra utaló hivatkozásokat kerestek, és összefüggést találtak a kulturális ivási szokások és a politikai komplexitás között.

Eredményeiket ismertetve a szerzők kiemelik, hogy csak olyan hagyományos, alacsony alkoholtartalmú erjesztett italokra vonatkozó információkat vettek figyelembe, mint a gabonaborok és a gyümölcsborok, mivel az erősebb desztillált szeszes italok jelentős negatív társadalmi következményekkel járnak. Például elmagyarázzák, hogy a modern nyugati kultúrákban a magas alkoholtartalmú italok fogyasztása összefüggésbe hozható „társadalmi rendzavarásokkal, családon belüli erőszakkal, gyenge munkateljesítménnyel, valamint világszerte évente körülbelül 3 millió alkohollal kapcsolatos halálesettel”.

Ezzel szemben azonban a gyengébb italok előnyei meghaladhatják a hátrányokat. A kutatók szerint „az antropológusok már régóta rámutatnak, hogy az alkoholnak fontos összetartó funkciója van, és hogy a társas alkoholfogyasztás aktív erő, amelyen keresztül a személyes és a csoportos identitás kialakul, átalakul és megtestesül”.

„Ezenkívül azt is állítják, hogy az alkohol hatékony politikai eszköz, amely jelentős szerepet játszott a korai államok kialakulásában, például Mezopotámiában, Egyiptomban, Kínában és az Andokban” – teszik hozzá. Ezekben az ősi kultúrákban az alkohol fogyasztása beépülhetett a vallási rituálékba vagy a világi ünnepekbe, és „szövetségek kialakításának, a munkaerő mozgósításának, kölcsönös kötelezettségek létrehozásának és a politikai hatalom érvényesítésének mechanizmusaként” működött.

Egyes esetekben az alkoholnak katonai funkciója is volt: a korai kelta és germán uralkodók a kutatók leírása szerint „alkoholban bővelkedő eseményeket rendeztek, hogy elősegítsék a harcosok közötti egységet, lojalitást és elkötelezettséget”.

Visszatérve adatbázisukhoz, a tanulmány szerzői azt állítják, hogy „pozitív összefüggést találtak a helyi alkoholos italok jelenléte és a politikai komplexitás magasabb szintje között, amelyet az adminisztratív szintek száma alapján mértek”.

„A hagyományos, nem desztillált erjesztett italok esetében eredményeink alátámasztják azt a hipotézist, hogy a csoportszintű társadalmi előnyök (például a munka, az élelmiszer-termelés és a háborúskodás terén való hatékonyabb együttműködés) felülmúlhatják a mérgezés káros hatásait” – írják, számol be az IFLScience.

Összességében tehát ezek az eredmények alátámasztják a részeg hipotézist, amely szerint az alkohol valóban szerepet játszhatott a komplex társadalmak kialakulásában világszerte. Nem meglepő azonban, hogy a szerzők szerint nem valószínű, hogy az alkohol önmagában felelős az emberi civilizáció megjelenéséért, mivel „más tényezők, például a mezőgazdaság vagy a vallás valószínűleg hatékonyabb hajtóerők voltak, mint a részegség”.