Történelem
Valóban bosszúból pusztították el Hatsepszut szobrait?
A királynő összetört szobrainak ikonikus képeit régóta politikai bosszú bizonyítékaként értelmezik
Ehelyett egy sokkal összetettebb, rituálisabb és pragmatikusabb magyarázatot adnak az Egyiptom leghíresebb női fáraójának szobrainak okozott károkozásra.
Ki volt Hatsepszut?
Hatsepszut volt a leghosszabb ideig uralkodó női fáraó. Uralkodása alatt Egyiptom virágzott. „A királynő” néven ismert uralkodó idején az egyiptomi gazdaság fellendült. Számos épület, emlékmű és templom építését és felújítását irányította. Halála után azonban úgy tűnt, hogy Hatsepszut utódai megpróbálták minden emlékét kitörölni. Bár a cél valószínűleg az volt, hogy kitöröljék az emlékezetből, ezek a kísérletek csak tovább táplálták a modern civilizációk vágyát, hogy többet tudjanak meg róla.
Ez a vágy most egy tanulmányhoz vezetett, amely megkérdőjelezi a Hatsepszut emlékének kezelésével kapcsolatos uralkodó narratívát, és azt, hogy valóban volt-e kísérlet arra, hogy kitöröljék a történelmi feljegyzésekből.
A bizonyítékok újraértékelése
Jun Yi Wong, a Torontói Egyetem kutatója átfogó értékelést végzett a Hatsepszut halotti templomából és a környező területekről feltárt több ezer szoborfragmentumról. A Antiquity című folyóiratban nemrég megjelent eredményei szerint a szobrok többségét nem rosszindulatból rongálták meg, hanem stratégiai gyenge pontokon – például a nyakon, a derekán és a térdén – törtek el, ami összhangban áll egy ismert ókori egyiptomi gyakorlattal, a szobrok „deaktiválásával”. Ez a rituális cselekedet a képek spirituális erejének semlegesítésére szolgált, és általában a királyok halála után alkalmazták a szobrokon - írj az AncientOrigins.
A közkeletű vélekedéssel ellentétben szobrainak nagy része, különösen az önállóak, szinte teljes állapotban kerültek elő, arcuk sértetlenül. A többi szobor sérülései inkább későbbi újrafelhasználásra, véletlen törésre vagy természetes kopásra utalnak. A tanulmány szerint egyes töredékeket építkezéshez vagy akár szerszámként is újrahasznosítottak, és ez a görög-római időszakban is folytatódott.
Bár Hatsepszut neve és képmása valóban eltűnt a templomok falairól, szobrainak fizikai állapota másról tanúskodik. Wong szerint ez nem egyszerű damnatio memoriae volt, hanem egy többrétegű folyamat, amely rituális gyakorlatokat, erőforrások újrahasznosítását és az idő lassú hatását is magában foglalta.
Ez a tanulmány nemcsak új fényt vet Hatsepszut komplex örökségére, hanem az ókori rombolási cselekmények mögötti motivációkra vonatkozó általánosabb feltételezéseket is megkérdőjelezi.
Végül úgy tűnik, hogy Hatsepszut királynő szobrai nem csupán politikai bosszú áldozatai voltak, hanem egy mélyebb, árnyaltabb rituális hagyomány szereplői, amely a királynő halála utáni bánásmódját szorosabban köti össze más fáraókéhoz, mint azt korábban gondolták.
