Történelem
Egy ismeretlen neolitikus társadalom nyomaira bukkantak Marokkóban
Mérföldkő a régészetben
Marokkó északnyugati részén, az Oued Behtben található lelőhely egy korábban ismeretlen neolitikus mezőgazdasági társadalomhoz tartozott, amely i. e. 3400 és 2900 között virágzott.
A 2024-es Antiquity-jelentésben részletesen ismertetett lelet, amely nemrég elnyerte a rangos 2025 Antiquity Prize díjat, rámutat a Maghreb kulcsfontosságú szerepére a nyugat-mediterrán kulturális táj alakításában.
A Földközi-tenger őskori térképének átrajzolása
A projekt, amely Youssef Bokbot (INSAP), Cyprian Broodbank (Cambridge-i Egyetem) és Giulio Lucarini (CNR-ISPC és ISMEO) együttműködésében jött létre, egy régóta fennálló régészeti fehér folt, a Maghreb történelmének i. e. 4000 és 1000 közötti, kevéssé ismert időszakának feltárását tűzte ki célul. Annak ellenére, hogy Afrika és Európa kereszteződésében fekszik, és a régió legkeskenyebb tengeri átkelőhelyével büszkélkedhet, a Maghreb szerepe az őskori mediterrán kapcsolatokban eddig homályos maradt.
„Több mint egy évszázada a későbbi mediterrán őskor utolsó nagy ismeretlenje az egyiptomi partoktól nyugatra fekvő dél-afrikai mediterrán partvidék társadalmainak szerepe volt” – írják a szerzők. „Felfedezéseink bizonyítják, hogy ez a hiányosság nem az őskori tevékenységek, hanem a kutatások és publikációk viszonylagos hiányának tudható be” - írja az AncientOrigins.
A neolitikum innovációs központja
Az azonos nevű folyó közelében, egy hegygerincen fekvő Oued Beht régészeti feltárásai egy kiterjedt korai mezőgazdasági települést tártak fel. A lelőhely, amely méretében nagyjából a korai bronzkori Trója méretével egyezik meg, gazdag leleteket rejtett: háziasított növények és állatok maradványait, kőeszközöket, mély tárológödröket és neolitikus kerámiákat, így ez a lelet az eddigi legnagyobb, a Níluson túl Afrikában felfedezett neolitikus mezőgazdasági komplexum.
Érdekes módon a lelőhely szerkezeti és kulturális hasonlóságokat mutat az ibériai, különösen a dél-spanyolországi és portugáliai kortárs településekkel, ahol hasonló mély tárológödröket tártak fel. Ezek a hasonlóságok, valamint az afrikai eredetű anyagok, például strucc tojáshéjak és elefántcsont ibériai leletek arra utalnak, hogy a Gibraltári-szoroson át kétirányú kulturális és anyagi csere zajlott.
A Maghreb elfelejtett szerepe az őskori összeköttetésekben
Ez az új bizonyíték Oued Behtet és a Maghreb északnyugati részét kulcsszereplővé teszi a komplex társadalmak kialakulásában a Földközi-tenger nyugati partvidékén a 4. és 3. évezredben. Ahogy a tanulmány hangsúlyozza:
„Rendkívül fontos, hogy Oued Behtetet egy szélesebb, együtt fejlődő és összekapcsolt keretben vizsgáljuk, amely magában foglalja a Földközi-tenger és az Atlanti-óceán közötti átjáró mindkét oldalán élő népeket... És el kell ismerni, hogy ez egy jellegzetesen afrikai közösség, amely jelentősen hozzájárult e társadalmi világ kialakulásához”
Mérföldkő az afrikai és mediterrán régészetben
A leletek megkérdőjelezik a régóta fennálló, a Nílusra összpontosító nézetet az afrikai korai komplexitásról, és Afrika nyugati partvidékének a korai mediterrán civilizációhoz való hozzájárulásának újbóli értékelését követelik. Ezzel a felfedezéssel Marokkó – és tágabb értelemben a Maghreb – már nem tekinthető az ősi innováció és csere történetének mellékszereplőjeként.
