Miért haltak ki a neandervölgyiek? Merész elmélettel állt elő egy tudós

A Michigani Egyetem kutatója, Agnit Mukhopadhyay szerint a Laschamp-esemény, vagyis a Föld mágneses pólusainak átmeneti megváltozása erősebb ultraibolya- és kozmikus sugárzást idézett elő. Ez olyan helyzetet teremtett, amelyhez a Homo sapiens jobban tudott alkalmazkodni, mint közeli rokonunk. A rugalmatlanság pedig jelentősen hozzájárulhatott a neandervölgyiek kihalásához - írja az origo.hu.

Az elmélet szerint a Homo sapiens feltehetően hatékonyabban védekezett a megnövekedett sugárzás ellen: testhezálló ruházatot viselt, okkerrel festette bőrét, ami védelmet nyújtott az UV-sugarak ellen, valamint sűrűbben keresett menedéket barlangokban, mint a neandervölgyi ember.

A többi szakértő azonban kételkedik Mukhopadhyay teóriájában.

A neandervölgyiek öltözködése nem volt megfelelő?

Az elmélet egyik fontos érve, hogy a neandervölgyiek nem hordtak szabott ruhákat, mivel nem ismerték a varrótű használatát, és így jobban ki voltak téve a káros sugaraknak. Valóban, Eurázsia legkorábbi tűi nem hozzájuk köthetők, ez azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne öltözködtek volna. Régészeti leletek bizonyítják, hogy dolgoztak fel prémeket, használtak kaparókat és más eszközöket, sőt, már legalább 200 ezer éve viselhettek valamilyen fajta ruházatot.

Az okker egy ősi festőanyag, amely képes védelmet biztosítani a káros UV-sugárzás ellen. Ezt a testfestéket ugyanakkor nem csak a Homo sapiens alkalmazta. Neandervölgyiekhez köthető lelőhelyeken, Európában és a Levantéban már több mint 100 ezer éve bizonyított az okker használata. Ez többféle célt szolgálhatott, például

• szimbolikus,
• gyógyászati
• vagy rovarriasztó szerepe is lehetett.

Az okkerhasználat tehát nem kizárólagosan a Homo sapiens védelmi eszköze volt.

Mi a legfőbb probléma Mukhopadhyay elméletével?

A Laschamp-eseményhez köthető kihalási elmélet továbbra is vitatott a tudományos körökben. A régészeti leletek nem támasztják alá, hogy hirtelen népességcsökkenés vagy katasztrófa történt volna ebben az időszakban. Ha a megnövekedett sugárzás lett volna a fő ok, az más embercsoportokat is súlyosan érintett volna – ám erre nincs meggyőző bizonyíték.

Ráadásul a neandervölgyiek a véltnél jobban alkalmazkodtak környezetükhöz. Több mint 300 ezer éven át éltek túl jelentős éghajlati változásokat, köztük korábbi geomágneses zavarokat is. Fejlett eszközöket készítettek, és összetett kulturális életet éltek. Mindezek fényében valószínűtlen, hogy egyetlen tényező – például a mágneses pólusváltás – vezetett volna teljes kihalásukhoz.

Inkább a Homo sapiens létszámfölénye és fejlett fegyverzete dönthette el az emberfajok küzdelmét

A Homo sapiens populációk létszáma felülmúlta a neandervölgyiekét. Ez az aránykülönbség hozzájárulhatott a neandervölgyiek fokozatos asszimilációjához, ami a mai emberek DNS-ében is fellelhető.

A neandervölgyiek tehát nem egyszerűen kihaltak, hanem genetikai örökségük részben tovább él bennünk.

A Homo sapiens fejlettebb vadászati eszközei is előnyt jelenthettek a túlélésben. A távolsági fegyverek révén változatosabb zsákmányhoz juthattak, és nagyobb területeket járhattak be. Ezzel szemben a neandervölgyiek nem használtak ilyen eszközöket, ami korlátozta vadászati lehetőségeiket, és megnehezítette a fennmaradásukat.