Történelem
Egy új tanulmány új elméletet vázol fel a hunokról
Megkérdőjelezi a régóta fennálló elméleteket
A Kölni Egyetem Nyelvtudományi Tanszékének munkatársa, Svenja Bonmann által vezetett kutatás azt állítja, hogy a hunok és belső-ázsiai őseik, a hsziōng-núk egy jenyiszeji nyelvet, az arint beszélték. Az eredmények a Transactions of the Philological Society legújabb számában jelentek meg.
A tudósok évszázadokon át vitatkoztak arról, hogy a hunok törökök, mongolok vagy irániak voltak-e. Ez az új elemzés a legerősebb bizonyítékot szolgáltatja arra, hogy a hunok anyanyelve az ó-arin volt, egy ma már kihalt nyelv a jenyiszeji nyelvcsaládból, amelyet egykor Dél-Szibériában beszéltek.
A tanulmány a nyelvi bizonyítékokat a legújabb genetikai és régészeti kutatásokkal ötvözi, hogy átfogó képet alkosson a hunok identitásáról.
A kutatók négy területről származó adatokat vizsgáltak meg: jövevényszavak, kínai szövegek magyarázatai, személynevek és helynevek. Ezek a források egyértelműen mutatják a hunok és a Xiōng-nú, a Belső-Ázsia egyes részeit az i. e. 3. századtól az i. sz. 2. századig uraló nomád birodalom közötti közös nyelvi szál jeleit.
A hsziōng-núkról sokáig feltételezték, hogy török, mongol vagy iráni nyelveket beszéltek. A tanulmány azonban megjegyzi, hogy a török vagy mongol jelenlétre vonatkozó írásos bizonyítékok Belső-Ázsiában csak évszázadokkal a hsziōng-nú birodalom bukása után jelennek meg. A korábbi elméletek későbbi feliratokra vagy a kínai átiratok kétes rekonstrukcióira támaszkodtak.
Bonmann csapata azt állítja, hogy a korai török és mongol nyelvekben található jenyiszeji szavak nyomai nem a jenyiszeji nyelvbe való átvételek, ahogy azt korábban hitték, hanem a jenyiszeji szavak ezen szomszédos nyelvekbe való átvételei.
A nyelvi, genetikai és régészeti adatok egyetlen következtetésre utalnak: a hunok a hsziōng-núktól származtak, és a jenyiszeji nyelv egy korai formáját, az arint beszélték. A hunok török vagy mongol besorolása a történelmi feljegyzések későbbi félreértelmezésének tűnik.
