Történelem

Énekesmadarakat szolgáltak fel

Sült énekesmadarak a menün

A mallorcai ókori szemétgödörben talált állati maradványok vizsgálata arra utal, hogy a rigók egykor a római utcai étkezési kultúra alapvető részét képezték.

Énekesmadarakat szolgáltak fel
Képünk illusztráció
Fotó: NorthFoto

Egy új kutatás szerint az ókori rómaiak, ha gyorsan akartak enni, gyakran sült énekesmadarakat fogyasztottak. Egy mallorcai kutató ugyanis énekesmadarak csontjaira bukkant egy ókori gyorsétkezde (taberna) közelében talált szemétgödörben.

A International Journal of Osteoarchaeology folyóirat májusi számában megjelent tanulmány szerint a rigókat rendszeresen eladták és elfogyasztották a római városokban – számolt be róla a Gizmodo. Ez megkérdőjelezi azt a korábban elterjedt nézetet, miszerint ezek az apró, foltos madarak kizárólag az elit lakomáinak csemegéi voltak. A lelet új megvilágításba helyezi a Római Birodalom utcai étkezési kultúráját.

„A mallorcai kulináris hagyományok alapján – ahol a dalos rigókat (Turdus philomelos) még ma is fogyasztják – saját tapasztalatból mondhatom, hogy ízük inkább hasonlít a kisebb vadmadarakéra, mint például a fürjére, semmint a csirkére” – nyilatkozta Alejandro Valenzuela, a tanulmány szerzője, a mallorcai Mediterrán Fejlett Tanulmányok Intézetének kutatója.

Valenzuela az ókori Pollentia városának romjainál feltárt állati csontmaradványokat elemzett. Pollentia – a mai Alcúdia közelében, Mallorca északi részén – a Római Birodalom 123-ban történt hódítása után stratégiai helyszínen, két nagy öböl közötti földnyelven épült. A város egykor a régió egyik legforgalmasabb kikötője volt.

A régészeti feltárások során fórumot, templomokat, lakóházakat, színházat, temetkezési helyeket és számos tabernát tártak fel – ezekben árusítottak olcsó ételeket, italokat, mindennapi árukat. Az 1990-es évek végén fedeztek fel egy „Z-szobának” nevezett helyiséget is, amely egy szennyvízcsatornába torkolló, mély szemétgödröt rejtett. A kerámiatöredékek tanúsága szerint a gödröt i. e. 10 körül alakították ki, és élelmiszer-maradványokat is találtak benne.

A gödörben különféle emlősök, halak és madarak csontjaira bukkantak, amelyeket valószínűleg helyben készítettek, főztek és fogyasztottak. A kutató öt különböző madárfajt azonosított: darvakat, háziszárnyasokat (például csirkéket), galambokat, rigókat, valamint más, rigó méretű énekesmadarakat. A rigók voltak a leggyakoribbak – összesen 165 példányt azonosított.

Ezután Valenzuela érdekes mintázatra lett figyelmes: a csontok között sok volt a koponya, a szegycsont, valamint a szárnyak és lábak végcsontjai – ám szinte alig akadt maradvány a madarak leginkább húsos testrészeiből, például a combból vagy a mellkasból.

A kutató szerint ennek legvalószínűbb magyarázata az, hogy a konyhai személyzet ezekből a részekből dolgozott, a feldolgozás során pedig a kevésbé értékes részek kerültek a szemétbe. Ezt alátámasztja néhány, vágásnyomokat viselő csont is.

„Ez arra utal, hogy a rigókat széles körben fogyasztották, és a mindennapi étrend, valamint a városi élelmiszer-ellátás szerves részét képezték” – írja Valenzuela.

Bár az ókori római irodalomban a rigók gyakoriak, többnyire luxusételként jelennek meg – például Plutarkhosz Lucullus tábornokról szóló írásaiban, ahol leírja, hogy a madarakat kifejezetten hizlalják bankettekre. Valenzuela szerint azonban ezek a madarak sokkal szélesebb körben jelen voltak az étrendben, különösen a római kori Mallorca hétköznapi étkezési kultúrájában.

Kapcsolódó írásaink