Történelem
A tudósok megoldották egy 14 000 éves kölyökkutya rejtélyt
Kiderül a meglepő utolsó étkezésüket is

A jeges talaj ugyanazon rétegeiben, ahol a kutatók a híres „Tumat kölyköket” találták, gyapjas mamutcsontokra is bukkantak, amelyeken emberi feldolgozás nyomai voltak megfigyelhetők. Ez arra késztette egyes kutatókat, hogy elgondolkodjanak: vajon ezek a kölykök megszelídített farkasok, esetleg korai kutyák lehettek, akik egy őskori henteshelyen az emberek által hátrahagyott maradékra vártak?
Egy új tanulmányban egy nemzetközi kutatócsoport megvizsgálta a kölyökmaradványokat, hogy lehetséges kapcsolatokat találjanak a mamutokkal kapcsolatos emberi tevékenység és a kölykök jelenléte között. Sokak csalódására azonban arra a következtetésre jutottak, hogy a kölyköknek nem volt közük a mamutmészárláshoz, és általában sem mutattak közvetlen kapcsolatot emberi tevékenységgel. Sőt, a vizsgálatok szerint nagyon hasonlítottak a modern farkasokhoz.
A Yorki Egyetem által vezetett csapat a kölykök béltartalmából származó genetikai mintákat, valamint fogaikban, csontjaikban és szöveteikben található kémiai ujjlenyomatokat elemezte annak megállapítására, hogy étrendjük tartalmazott-e ember által feldolgozott mamuthúst vagy más emberi tevékenységhez köthető maradványt.
Ha a kölykök valóban megszelídített farkasok lettek volna – akik emberek mellett éltek egy mamutmészárlási helyen –, akkor nagy eséllyel ettek volna mamuthúst. A kutatók azonban nem találtak erre utaló nyomokat.
„Ez azt is jelenti, hogy továbbra is rejtély, hogyan és mikor fejlődtek ki a farkasokból a ma ismert házi kutyák” – mondta Anne Kathrine Runge, a tanulmány egyik szerzője, számolt be róla az IFLScience.
Egy időben remélték, hogy a Tumat kölykök a kutyaházasítás korai szakaszának régóta keresett bizonyítékai lehetnek – egy hiányzó láncszem, amely segíthet feltárni kapcsolatunk eredetét „az ember legjobb barátjával”.
Bár ez a remény nem vált valóra, a fagyott kölykök továbbra is értékes betekintést nyújtanak a jégkorszaki tundrán élő ősi farkaspopulációk életébe – és hozzájárulnak az emberi és állati evolúció történetének pontosabb megértéséhez.