Történelem
A kerekeket egy meglepő probléma megoldására találták fel
Más az eredete, mint gondoljuk
Egy hipotetikus forgatókönyv egy 2015-ös elméleten alapul, amely szerint a Kárpátok hegyvidékén – a mai Magyarország területén – élő bányászok találták fel a kereket közel 6000 évvel ezelőtt, rézérc szállítására.
Az elméletet alátámasztja, hogy a régióban dolgozó régészek több mint 150 miniatűr kocsit találtak. Ezek a kis méretű, négykerekű modellek agyagból készültek, külső felületükön pedig fonott mintázat volt látható, amely az akkori bányászati közösségek által használt kosarakra emlékeztetett.
A szénizotópos kormeghatározás később kimutatta, hogy ezek a kocsik a legkorábbi ismert ábrázolások a kerekes közlekedésről.
Ez az elmélet egy számomra különösen érdekes kérdést vet fel. Hogyan fedezhette fel a kerék egy ismeretlen, tudományosan naiv bányász társadalom, amikor olyan fejlett civilizációk, mint az ókori egyiptomiak, nem tették meg? - írja a ScienceAlert.
Vitatható elképzelés
Régóta feltételezik, hogy a kerekek egyszerű fa görgőkből fejlődtek ki. De egészen a közelmúltig senki sem tudta megmagyarázni, hogyan és miért történt ez az átalakulás. Ráadásul az 1960-as évektől kezdve egyes kutatók erős kétségeket fogalmaztak meg a görgőből kerekekké alakulás elméletével kapcsolatban.
Végül is a görgők használhatóságához sík, szilárd talaj és lejtőktől és éles kanyaroktól mentes út szükséges. Ráadásul a használt görgőket a szekér elhaladása után folyamatosan az élre kell hozni, hogy a rakomány továbbhaladhasson.
Mindezek miatt az ókori világban a görgőket ritkán használták. A szkeptikusok szerint a görgők túl ritkák és túl praktikusak voltak ahhoz, hogy a kerék fejlődésének kiindulópontjai lehessenek.
De egy bánya – zárt, ember alkotta járatokkal – kedvező feltételeket biztosított volna a görgők számára.
Fordulópont
A görgőkről a kerekekre való áttéréshez két fontos újításra volt szükség. Az első a rakományt szállító kocsi módosítása. A kocsi alját félkör alakú aljzatokkal kellett ellátni, amelyek a görgőket a helyükön tartották. Így, amikor a kezelő húzta a kocsit, a görgők is vele együtt mozogtak.
Ezt az újítást valószínűleg a bányák szűk tere motiválta, ahol különösen megterhelő volt a használt görgőket rendszeresen visszavinni a kocsi elejére.
A foglalatú görgők felfedezése fordulópontot jelentett a kerék fejlődésében, és utat nyitott a második, legfontosabb újításnak.
Nem világos, mi késztette a bányászokat arra, hogy alternatív görgőformákat keressenek. Lehetséges, hogy a görgő és a foglalat közötti súrlódás miatt a környező fa elkopott, ami a görgő érintkezési pontjának enyhe szűküléséhez vezetett.
Egy másik elmélet szerint a bányászok azért kezdték el vékonyítani a görgőket, hogy szekereik át tudjanak haladni a talajon lévő kisebb akadályokon.
Akárhogy is volt, a mechanikai előnynek köszönhetően a tengelyrész szűkülése megkönnyítette a szekerek tolását. Az idő múlásával a jobb teljesítményű kialakítások egyre inkább előnyben részesültek, és új görgőket készítettek, hogy utánozzák a legjobban teljesítőket.
Ennek következtében a görgők egyre keskenyebbek lettek, mígnem csak egy vékony rúd maradt, amelyet mindkét végén nagy korongok zártak le. Ez az egyszerű szerkezet jelenti a mai „kerék” születését.
A kerék feltalálásának nem volt pontos időpontja. Inkább, hasonlóan a fajok evolúciójához, a kerék apró fejlesztések sorozatából alakult ki fokozatosan.
Ez csak egy a kerék hosszú és folyamatos fejlődésének számos fejezete közül. Több mint 5000 évvel a kárpáti bányászok hozzájárulása után egy párizsi kerékpárszerelő feltalálta a radiális golyóscsapágyakat, amelyek ismét forradalmasították a kerekes közlekedést.
A kerék fejlődése, hasonlóan ikonikus alakjához, kanyargós utat járt be – egy olyan utat, amelynek nincs egyértelmű kezdete, vége, és amelyen számtalan csendes forradalom zajlott le.
