Történelem
Az AI kódolt nyelvi mintákat tárt fel a héber Bibliában
Az AI minden iparágat átalakít, az orvostudománytól a filmiparig
A szövegekben előforduló finom eltéréseket elemezve a csapat három különböző írnoki hagyományt (írásmód) tudott megkülönböztetni a héber Biblia első kilenc könyvében.
Ugyanezt az AI-alapú statisztikai modellt felhasználva a csapat képes volt meghatározni más bibliai fejezetek legvalószínűbb szerzőit is. Sőt, a modell azt is elmagyarázta, hogyan jutott a következtetéseihez.
2010-ben Faigenbaum-Golovin együttműködést kezdett Israel Finkelsteinnel, a Haifai Egyetem Régészeti és Tengerészeti Kultúrák Tanszékének vezetőjével, és matematikai és statisztikai eszközökkel megpróbálták meghatározni a Kr. e. 600-ból származó kerámiatöredékeken található feliratok szerzőségét az egyes töredékeken található betűk stílusának és alakjának összehasonlításával.
„Arra a következtetésre jutottunk, hogy a feliratokban talált eredmények értékes nyomokat adhatnak az Ószövetség szövegeinek keltezéséhez” – mondta Faigenbaum-Golovin. „Ekkor kezdtük összeállítani a jelenlegi csapatunkat, amely segíthet nekünk ezeknek a bibliai szövegeknek az elemzésében.”
A csapat egy újszerű, mesterséges intelligencián alapuló statisztikai modellt használt a Biblia három fő részének nyelvi mintáinak elemzésére. A Biblia első öt könyvét tanulmányozták: a Deuteronomiumot, az úgynevezett Deuteronomisztikus történelmet Jósua könyvétől a Királyokig, valamint a Tóra papi írásait.
Az eredmények azt mutatták, hogy a Deuteronomium és a történeti könyvek jobban hasonlítanak egymásra, mint a papi szövegek, ami már a bibliai tudósok között is konszenzus.
„Megállapítottuk, hogy minden szerzőcsoportnak más stílusa van – meglepő módon még az olyan egyszerű és gyakori szavak esetében is, mint a „nem”, „melyik” vagy „király”. Módszerünk pontosan azonosítja ezeket a különbségeket” – mondta Römer, számol be az AncientOrigins.
A tanulmány második részében a csapat a modelljét olyan bibliai fejezetekre alkalmazta, amelyek szerzősége hevesebb viták tárgyát képezte. Az egyes fejezeteket a három írásstílus mindegyikével összehasonlítva a modell képes volt meghatározni, hogy melyik szerzőcsoport írhatta őket. Sőt, a modell azt is megmagyarázta, miért jutott ezekre a következtetésekre.
„A módszer egyik fő előnye, hogy képes megmagyarázni az elemzés eredményeit, vagyis megnevezni azokat a szavakat vagy kifejezéseket, amelyek alapján egy adott fejezetet egy bizonyos írásmódhoz soroltunk” – mondta Kipnis.
Mivel a Biblia szövegét sokszor szerkesztették és átdolgozták, a csapat nagy kihívásokkal szembesült az eredeti szóhasználatot és nyelvet megőrző szakaszok megtalálásában.
A csapat felfedezte, hogy bár a Sámuel könyveiben szereplő Ark Narrative két szakasza ugyanazt a témát tárgyalja, és néha egyetlen narratíva részeként tekintenek rájuk, az 1 Sámuelben szereplő szöveg nem egyezik meg a három korpusz egyikével sem, míg a 2 Sámuelben szereplő fejezet rokonságot mutat a Deuteronomisztikus történelemmel (Józsué-tól a Királyokig).
Faigenbaum-Golovin szerint a jövőben ugyanaz a technika alkalmazható más történelmi dokumentumokra is. „Ha például dokumentumtöredékeket vizsgálunk, hogy kiderítsük, vajon Abraham Lincoln írta-e őket, ez a módszer segíthet megállapítani, hogy valódiak-e vagy csak hamisítványok.”
„A tanulmány új paradigmát vezet be az ősi szövegek elemzésébe” – foglalta össze Finkelstein.
