Miért kezdtek el az emberek tüzet használni?

De mi váltotta ki az ember és a tűz közötti korai kapcsolatot? Új kutatások szerint nem feltétlenül az ételek főzése volt a cél, hanem inkább azok hosszabb ideig történő megőrzése.

Ez a kérdés régóta heves viták tárgya. A tudósok többsége nem hiszi, hogy a tűz használatának felfedezése egyetlen, hirtelen pillanatban történt, hanem inkább egy kaotikus folyamat eredményeként alakult ki, amelyben a tűz használatának mesteri ismerete a pleisztocén korai szakaszától fokozatosan fejlődött ki. Úgy vélik, hogy a tűz korai alkalmazása elsősorban növények és hús főzésére szolgált, ami kritikus jelentőségű alkalmazkodás volt a Homo erectus számára – ez vezetett az emésztőrendszer zsugorodásához és az agy méretének növekedéséhez. Ezt nevezik „főzési hipotézisnek”.

A legújabb kutatások azonban megkérdőjelezik ezt az elméletet, és azt sugallják, hogy a tüzet nem elsősorban a hús főzésére használták, hanem inkább annak hosszabb távú tartósítására. Ez segített megóvni a zsákmányt a ragadozóktól és dögevőktől is.

Ez az új felismerés illeszkedik a Tel Aviv-i Egyetem kutatói által kidolgozott átfogóbb elmélethez.

„A tűzhasználat eredete „égető” téma a világ őskori kutatói körében. Általánosan elfogadott, hogy 400 000 évvel ezelőtt a tűzhasználat már elterjedt volt a háztartásokban – valószínűleg hús sütésére, de talán világításra és fűtésre is” – magyarázta a tanulmány szerzője, Dr. Miki Ben-Dor, a Tel-Avivi Egyetem Alkow Régészeti és Ókori Közel-keleti Kultúrák Tanszékének munkatársa egy nyilatkozatában, az IFLScience híre szerint.

„Ugyanakkor viták folynak arról, hogy az ősi emberek miért kezdtek el tüzet használni. Ebben a tanulmányban egy új perspektívát vizsgáltunk meg.”

A korai emberek számára a tűz nem volt magától értetődő. Valójában a 400 000 évnél régebbi régészeti lelőhelyek többségén nincs bizonyíték tűzhasználatra. Azokon a kevés lelőhelyen, ahol tűz nyomai találhatók, viszont nincsenek égett csontok vagy sült húsra utaló maradványok.

„Úgy véljük, hogy a korai emberek – főként a Homo erectus – nem használták a tüzet rendszeresen, csupán alkalmanként, meghatározott helyeken és speciális célokra” – mondta Ben-Dor.

„A tüzelőanyag gyűjtése, a tűz meggyújtása és fenntartása jelentős erőfeszítést igényelt, ezért egy erős, energiahatékony motivációra volt szükségük. Egy új hipotézist állítottunk fel ezzel kapcsolatban.”

Ben-Dor és csapata áttekintette a kilenc ismert őskori lelőhelyről szóló szakirodalmat, ahol tűzhasználat nyomait találták az elmúlt 1,8 millió és 800 000 év közötti időszakból.

„Megvizsgáltuk, mi a közös a kilenc lelőhely között, és azt találtuk, hogy mindegyikben nagy mennyiségű, nagytestű állatok csontjai fordultak elő – főként elefántoké, de vízilovaké, orrszarvúaké és másoké is” – mondta Ben-Dor.

„Korábbi kutatások alapján tudjuk, hogy ezek az állatok kulcsfontosságúak voltak a korai emberek étrendjében, és jelentős kalóriabevitelt biztosítottak. Egy elefánt húsa és zsírtartalma például több millió kalóriát tartalmaz, amely elegendő volt egy 20–30 fős csoportnak akár egy hónapra vagy annál hosszabb időre is.”

Ebben az összefüggésben az elefánt vagy a víziló húsa és zsírja igazi kincs volt, amelyet meg kellett védeni a dögevőktől, ragadozóktól és baktériumoktól.

A kutatók a leletek elemzése és a hús- valamint zsírkonzerválás energetikai előnyeinek számításai alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a tűz két fő célt szolgált: megvédte a zsákmányt más állatoktól, illetve füstöléssel és szárítással konzerválta a húst.

„Valószínű, hogy miután a tüzet ezekre a célokra elkezdték használni, alkalmanként főzésre is alkalmazták. Ez magyarázhatja a Gesher Benot Ya'aqov lelőhelyen talált, körülbelül 800 000 évvel ezelőtti halas sütés nyomait.”