Az „egyiptomi kék” egy olyan szín, amely elveszett a történelemben

Amikor poros műtárgyakat látunk a múzeumokban vagy omladozó romokat az utcákon, könnyen megfeledkezhetünk arról, hogy ezek a tárgyak egykor újak és élénkek voltak. Az ókori görög szobrok színesre festve pompáztak, Pompeii egy nyüzsgő metropoliszként élt, a gízai piramisok pedig Egyiptomban csillogtak a napsütésben. A falfestmények, ékszerek és műalkotások között számos ragyogó, élénk kék színben tündökölt.

Mint a római beton esetében, az egyiptomi kék – amelyet több mint ötezer éve alkalmaztak – előállításának pontos receptje idővel feledésbe merült. Most azonban a Washingtoni Állami Egyetem, a Smithsonian Intézet és a Pittsburghi Carnegie Természettudományi Múzeum kutatóinak új projektje révén talán sikerült megfejteni az ősi kézműves titkot – számol be az IFLScience.

„Felfedezéseink gazdagítják az egyiptomi kék felhasználásával és kémiai tulajdonságaival kapcsolatos tudományos, régészeti és történeti ismereteket” – írják a kutatók –, „és pontosítják azokat a technológiai paramétereket, amelyeket az ókori mestereknek szabályozniuk kellett a többkomponensű szintetikus pigment előállításához.”

Mint egy ősi Coca-Cola recept, az egyiptomi kék előállításának módja évszázadokon át elérhetetlen titok maradt. Az összetevőket már ismerjük: valamilyen rézforrás, kalcium-karbonát, kvarchomok és egy lúgos (alkáli) komponens kombinációja. Ám az arányok, az előállítás lépései és finomítási módszerei máig rejtélyesek voltak.

Ez különösen sajnálatos, mivel ez az ősi szín számos modern alkalmazási lehetőséget rejt magában. Képes elnyelni a látható fényt, miközben jelentős mennyiségű közeli infravörös sugárzást bocsát ki – ez pedig értékessé teszi az energiahatékonyság, a biomedicinális analízis, a távközlés, a biztonságtechnika, sőt a bűnüldözés területén is. Egyes kutatások szerint még a nagy hőmérsékletű szupravezetők fejlesztésében is lehet jövője.

A kutatók azonban nem ezekért a potenciális alkalmazásokért láttak neki a pigment újraalkotásának. „Eleinte csak szórakozásból kezdtük el, mert arra kértek minket, hogy készítsünk néhány anyagot a múzeum számára” – vallotta be John McCloy, a tanulmány első szerzője, a Washingtoni Állami Egyetem Gépészeti és Anyagmérnöki Karának igazgatója egy közleményben. „De az érdeklődés meglepően nagy lett.”

De vajon hol kezdje az ember, ha vissza akarja fejteni egy olyan pigment receptjét, amely egyidős az írott történelemmel? Ott, ahol sejtenénk: a kutatók kiválasztották a megfelelő összetevőket, edénybe tették, megfőzték – és megnézték, mi lesz belőle.

„Laboratóriumi körülmények között szintetizáltuk az egyiptomi kék különböző változatait, különféle rézforrásokkal (például CuO, azurit vagy malachit), Na₂CO₃ hozzáadásával vagy anélkül” – írja a tanulmány. „Ezután részletesen elemeztük az anyagok kémiai összetételét, fázisait és mikroszerkezetét.”

A keverés, melegítés és hűtés után – az ókori mesterek módszereit követve – a csapat modern technológiával vizsgálta meg az elkészült pigmenteket. A közlemény szerint olyan elemzési technikákat alkalmaztak, amelyeket korábban még soha nem vetettek be hasonló kutatásokban. Az eredmények pedig meglepőek voltak.

Mint kiderült, az egyiptomi kék valójában nem is annyira „kék” – legalábbis nem teljes egészében. A legélénkebb színű pigmentek is csupán körülbelül 50 százalékban tartalmazták a kék színért felelős komponenseket. A többi összetevő eredete és szerepe egyelőre kérdéses. „Meglepődtünk, hogy minden egyes pigmentrészecske mennyire összetett – korántsem homogén anyagról van szó” – mondta McCloy.

„Reméljük, hogy ez egy jó példája lesz annak, mire képes a tudomány a múlt megértésében” – tette hozzá. „Célunk, hogy a modern kutatási módszerek révén új fényt derítsünk az ókori egyiptomi tárgyak rejtett történeteire.”