Ez volt Julius Caesar apósának zsebnapórája – úgy néz ki, mint egy sonka

A mintegy 11,3 x 7,8 centiméteres, ezüstözött bronzból készült eszköz testét metszett vonalak hálózzák be, jobb alsó sarkában pedig latin betűk olvashatók. A bal oldalán egy csonk árulkodik arról, hogy a gnomon – vagyis a napóra mutatója – letört.

Amikor a 18. századi régészek feltárták Portici (a később Herculaneumként azonosított római város) alatti területet, először úgy vélték, hogy egy apró, csíkos sonkaszobrot találtak - számolt be róla a LiveScience. A részletesebb vizsgálat azonban felfedte, hogy valójában egy különleges római napóráról van szó – egyedülálló tárgyról, amely azóta is a kutatók érdeklődésének középpontjában áll.

Christopher Parslow, a Wesleyan Egyetem régésze és művészettörténésze 2024-ben könyvet jelentetett meg a leletről. Mint írja, a vízszintes vonalak a napkelte és napnyugta közötti időszak óráit jelölik, a hét függőleges vonal a zodiákus naptár hónapjait, míg a betűrövidítések a római év 12 hónapjára utalnak. Az „AU” rövidítés például az „augustus” hónapot jelöli, ami arra utal, hogy a napóra Kr. e. 8 után készült – ekkor nevezte át a római szenátus a Sextilis hónapot Augustus császár tiszteletére.

A napórák meglehetősen pontos időmérő eszközök lehetnek, de csak akkor, ha az adott földrajzi szélességhez igazítják őket. A feliratok és a mára elveszett, egykor „sertésfarok alakúként” leírt gnomon szöge alapján Gianni Ferrari, ókori napórák szakértője 2019-ben megállapította, hogy az eszközt valószínűleg olyan valaki használta, aki a 41. északi szélességi kör közelében élt – éppen Herculaneum térségében.

A történészek régóta úgy vélik, hogy a Papiruszok Villája L. Calpurnius Piso Caesoninus, Julius Caesar apósa tulajdona volt. Ő lehetett az, aki az epikureus filozófus Philodemust bízta meg a villában talált filozófiai tekercsek megírásával. Ez talán arra is magyarázatot ad, miért éppen sonka alakú a napóra: az epikureusok gyakran használták a disznót – mint örömkereső állatot – szimbolikus metaforaként.

A kutatók továbbra is vitatják, mennyire volt pontos a prosciutto-napóra. A korai mérések szerint csupán néhány perc eltérés volt benne, ám Ferrari későbbi elemzései szerint akár több tíz percet is tévedhetett. Parslow a tárgy 3D-s szkennelése és rekonstrukciója alapján arra jutott, hogy a napóra fél-, illetve negyedórás pontossággal mutatta az időt. „Valószínűleg inkább státuszszimbólumként és dísztárgyként szolgált, mintsem precíz időmérőként” – írta Ferrari.