Csecsemő ikreket temettek el egymással szemben a római kori Horvátországban

Nem világos, mi okozta a csecsemők halálát, de az ólommérgezés szerepet játszhatott – írták a kutatók a Journal of Archaeological Science folyóiratban megjelent tanulmányban.

„Ez egyike azon kevés kettős temetkezéseknek, amelyeket Horvátországban ismerünk, és az egyetlen, amelyben ilyen fiatal egyéneket együtt temettek el ebben a temetőben” – mondta Anna Osterholtz, a tanulmány első szerzője, a Mississippi Állami Egyetem bioarcheológusa a LiveScience-nek.

A Dragulin temető néven ismert helyszínt 2016-ban tárták fel, amikor egy parkoló építése során több ősi urnára bukkantak. A temető a mai Trogir város (az egykori római Tragurium) területén található, amely ma az UNESCO Világörökség része. A város a római Illyricum tartományhoz tartozott, amely Julius Caesar polgárháborúja után, Kr. e. 47-ben vált a birodalom részévé.

A testvérek sírját a kutatók az első és második század vége közé datálták.

Egy ősi DNS-vizsgálat igazolta, hogy az eltemetett csecsemők ikrek voltak, akik vagy halva születtek, vagy a születésük utáni két hónapon belül meghaltak.

„A testtartásuk alapján úgy tűnik, hogy a családjuk számára fontosak voltak, és nagy gondossággal temették el őket” – mondta Osterholtz.
„Ez az első, DNS-vizsgálattal megerősített ikerpár a római kori Horvátországból.”

A csecsemők csontjain krónikus anyagcsere-betegség jelei voltak megfigyelhetők, amit táplálkozási hiány – például skorbut vagy angolkór – vagy a tápanyagok hasznosításának zavara okozhatott.

Mivel halálukkor még nagyon fiatalok voltak, táplálkozásuk teljes egészében az édesanyjukon keresztül történt – a méhlepényen vagy anyatejen át. Ezért elképzelhető, hogy a betegségek az anya egészségi állapotát tükrözték – például alultápláltságot vagy saját anyagcsere-zavart.

A kutatók egy másik lehetséges okként az ólommérgezést említik. Az ólom használata elterjedt volt a római világban: használták vízvezetékekben, főzőedényekben, sőt, bor és gyümölcsök édesítésére, tartósítására is. Az ikrek csontozata olyan elváltozásokat mutatott, amelyek összhangban állnak a krónikus ólomexpozícióval:

• megnövekedett csontporozitás,

• csonthártya-reakciók,

• új csontképződés.

Az ólom megzavarhatja a hemoglobin-termelést, a hormonális folyamatokat és az idegrendszeri működést, valamint akadályozhatja a tápanyagok felszívódását – mindez hatással lehetett az anyára és a fejlődő magzatra is.

„Az anyatej útján történő ólomátvitel ismerten emelheti a csecsemők ólomszintjét” – mondta Amy Pyle-Eilola, a Columbusban működő Országos Gyermekkórház patológus adjunktusa, aki nem vett részt a tanulmányban.
„A megemelkedett vérólomszint összefüggésbe hozható metabolikus csontbetegségekkel is.”

Bár a kutatók nem végeztek ólomszint-vizsgálatot a csecsemők maradványain, más, Tragurium közelében felfedezett római kori gyermekcsontvázakban magas ólomszintet mértek.

„Ha az anyának jelentős ólomterhelése volt – ami teljesen reális, tekintve az adott kor és hely más eseteit –, akkor az ólom a méhlepényen vagy az anyatejen keresztül átjuthatott az ikrek szervezetébe, és ez a szint elég lehetett a csontelváltozások kialakulásához” – tette hozzá Pyle-Eilola.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy nem lehet egyértelműen megállapítani, mi okozta a csecsemők halálát. A leírt csontbetegséget számos más tényező is kiválthatta, köztük:

• genetikai rendellenességek,

• fejlődési problémák,

• vagy más, nem diagnosztizálható táplálkozási zavarok.