Emlékezés Johanna pápára, az egyetlen nőre, aki pápaként szolgált (állítólag)

A legtöbb ember soha nem hallott Johanna pápáról, még a legjámborabb katolikusok sem, és a legtöbb tudós (és gyakorlatilag minden egyházi tisztviselő) évszázadok óta elutasítja a történetét mint kitaláltságot. De őszintén szólva ez az elbocsátás eltussolásnak tűnik, mivel eredete a középkorig nyúlik vissza, amikor az egyház igyekezett eltüntetni Johanna pápa kellemetlen legendáját a ködben – írja cikkében az AncientOrigins.

Tehát mi az igazság? Valóban létezett olyan személy, mint Johanna pápa? Bár még egy ilyen kérdés feltevése is elkerülhetetlenül vitát vált ki, az embereknek joguk van meghallgatni a történetét és a bizonyítékokat, amelyek arra utalnak, hogy igaz, így maguk dönthetnek.

A titokzatos, meg nem nevezett pápa

A pápaság eredete hagyományosan Szent Péterre, Jézus egyik eredeti tanítványára vezethető vissza. Az újonnan felkent pápa, XIV. Leó Szent Péter 266. hivatalosan elismert utódja – és természetesen mind a 266 pápa férfi.

Johanna pápa első írásos beszámolója egy 13. századi műre vezethető vissza, amely Chronica universalis Mettensis (Metzi krónikája) néven ismert. Szerzője, Jean de Mailly domonkos krónikás szerint volt egy meg nem nevezett pápa, aki nem szerepelt Róma püspökeinek listáján, mert férfinak álcázott nő volt.

A krónikás azzal folytatja, hogy ennek a nőnek a jelleme és tehetsége tette lehetővé, hogy elfoglalja Szent Péter székét. Ezenkívül de Mailly feljegyzi, hogy ennek a meg nem nevezett pápának a sírját egy latin kifejezéssel jelölték meg: „Petre, Pater Patrum, Papisse Prodito Partum”, ami azt jelenti, hogy „Ó Péter, az atyák atyja, áruld el a pápaasszony gyermekvállalását”. De Mailly azonban ezt az elbeszélést a latin „Require” főnévi igenévvel kezdi, ami azt jelenti, hogy „ellenőrizni/kivizsgálni”, jelezve, hogy még maga a szerző is bizonytalan a történet igazságában.

Terjed az álruhás női pápa története

Az álruhás női pápa történetét ezután egy névtelen erfurti ferences szerzetes veszi át Chronica minorjában, valamint a domonkos inkvizítor és prédikátor, Etienne de Bourbon. Míg a női pápa története a Chronica minorban hasonló de Maillyéhoz, Etienne de Bourbon verziója részleteket tartalmaz a haláláról.

A szerző feljegyzi, hogy a pápa nyilvánosan szült, így felfedve valódi nemét, majd fél mérföldet vonszolták egy ló mögött, majd megtévesztése miatt halálra kövezték.

A női pápa történetének legismertebb és legbefolyásosabb változata azonban a Chronicon pontificum et imperatorum (Pápák és császárok krónikája) című műből származik, amelyet egy másik domonkos, Martinus Polonus írt. A római hierarchiához fűződő kapcsolataiból fakadó presztízs és hitelesség miatt Martinus műve széles körben elterjedt, és beárnyékolta a korábbi írók beszámolóit ugyanebben a témában. A korábbi beszámolóktól eltérően Martinus élénk beszámolót ad a női pápa életéről. Ami azt illeti, itt jelenik meg először írásban a Johanna név ezzel a személlyel kapcsolatban.

A pápa megnevezése mellett Martinus olyan részleteket is közöl, mint nemzetisége (angolul), születési helye (Mainz), valamint pontifikátusa (IV. Leó 855-ben bekövetkezett halála után) és uralkodásának hossza (két év, hét hónap és négy nap).

Bár Martinus keveset árul el forrásairól, írásaiban van egyfajta bizonytalanság, ami felfedi, hogy elődeihez hasonlóan ő sem volt tisztában a történet igazságával. Ráadásul egyesek azt állították, hogy ez a történet Martinus halála után került a krónikába, jelezve, hogy a krónikásnak semmi köze nem volt hozzá.

Martinustól kezdve Johanna pápa története egyre kidolgozottabbá vált. A történet egyik változata például azt állítja, hogy a pápa nem halt meg közvetlenül a szülés után. Ehelyett a fogsága után leváltották, és sok éven át vezekelt. Halála után Ostiában temették el, ahol fia állítólag püspöki tisztséget töltött be.

„Utalások” Johanna pápa létezésére

Mivel maguk az elsődleges írott források is némi kétséget jeleznek Johanna pápa történetével kapcsolatban, lehetséges, hogy a történet csak egy városi legenda. Mások azonban úgy vélik, hogy vannak „utalások” ennek a női pápának a művészetben és az építészetben való létezésére.

Például a vatikáni Szent Péter-bazilikában található Bernini Baldalchin oszlopain hét szobor található, amelyek egy nő arckifejezését ábrázolják vajúdás közben. A nyolcadik szobor egy gyermek szobra. Egyesek ezt úgy értelmezték, hogy Johanna pápa szült.

Ennek a jelenetnek azonban számos más lehetséges értelmezése is van, amelyeket kényelmesen figyelmen kívül hagynak. A legnépszerűbb például az, hogy a nő VIII. Orbán pápa unokahúga, aki vajúdni kezdett, miközben Bernini a Baldalchinon dolgozott.

Kemény bizonyíték a női pápára?

Az ausztrál Flinders Egyetem kutatóinak 2018-as tanulmánya azt állítja, hogy vannak olyan érmék a Kr. u. 850-es évekből, amelyek bizonyítják, hogy volt egy valódi női pápa. Az általuk vizsgált frank érmék ebből az időszakból a császár és a pápák portréit mutatják, és a kutatók azt állítják, hogy az érméken csak valódi történelmi személyiségek szerepeltek. Az érmék, amelyekről azt mondják, hogy Johanna pápa történetéhez kapcsolódnak, a 850-es évek közepéről származnak, és Johannes Anglicus pápa nevét viselik – a középkori elbeszélések szerint a női pápa nevét.

Az érméken egy jellegzetes monogram is található, amely a kutatók szerint a női pápa aláírásán alapulhat. Továbbá Ed Whelan azt írja, hogy „Az érme 850-es évekből származó datálása úgy tűnik, hogy bizonyítja, hogy volt pápa, amikor hiány van a hivatalos pápai listákon. Ez hitelt ad azoknak a történeteknek, amelyek szerint Johanna pápa nevét eltávolították a hivatalos dokumentumokból.”