Történelem
A régészek több száz, akár 3400 éves fémtárgyat fedeztek fel Magyarországon
A Nyugat-Magyarországon élt ókori emberek identitása továbbra is zavarba ejti a tudósokat
Mindössze egy év alatt a kutatók fémdetektorok segítségével több mint 300 leletet azonosítottak a késő bronzkorból (Kr. e. 1450-800) és a kora vaskorból (Kr. e. 800-450), köztük ékszereket, katonai kitüntetéseket és fegyvereket.
A legrégebbi késő bronzkori leletek Kr. e. 1400 és 1300 közé nyúlnak vissza, bár a többség bronzkori lelet Kr. e. 1080 és 900 között, az Antiquity folyóiratban közzétett tanulmány szerint. A fém szerelvények mellett a csapat borostyángyöngyöket, szövet- és bőrmaradványokat, valamint vaddisznó- és házisertésagyarakat fedezett fel, számol be a LiveScience.
A régészeti munkálatok a Somlón, egy nyugat-magyarországi vulkanikus dombon zajlottak, amely viszonylag sík tájon való kiemelkedéséről nevezetes. Ma a régió elsősorban bortermeléséről ismert. A 19. század végén azonban a tudósok rájöttek, hogy ez is fontos régészeti lelőhely, amikor a helyi gazdák és bortermelők elkezdték feltárni az ősi tárgyakat – írta a tanulmány első szerzője, Soós Bence, a Magyar Nemzeti Múzeum régész-muzeológusa a Live Science-nek egy e-mailben.
A gazdák és szőlészek által felfedezett tárgyak között voltak ékszerek, fegyverek és bronzedények. A leletek mennyisége és minősége jelentős emberi jelenlétet mutatott a Kr. e. 13. és 6. század között. Felfedezéseik konkrét helyszínét azonban nem jegyezték fel, és a kutatók még mindig nem tudják, kik éltek Nyugat-Magyarországon ebben az időszakban – magyarázta Soós.
A Somló közelében található korábbi leletek között vannak kora vaskori sírtárgyak, amelyeket monumentális temetkezési halmokban találtak, ami arra késztetett néhány kutatót, hogy feltételezzék, hogy az olyan kiemelkedő nevezetességek, mint a Somló, a harcos vezetők elit osztályának hatalmi székhelyei voltak. Soós, munkatársai és önkéntesei új régészeti kutatásba kezdtek. Ezek közé tartozott a „kiterjedt fémdetektoros és terepi sétás felmérések”, valamint a lidar (fényérzékelés és távolságmérés), amelyben lézereket lőnek ki egy repülőgépről, hogy feltérképezzék a szárazföld topográfiáját.
„Önkénteseink erőfeszítéseinek köszönhetően vizsgálataink dokumentálták az első fémkincseket a Somlón” – mondta Soós. „A kutatás első évében hat késő bronzkori és kora vaskori fémegyüttest fedeztek fel.”
2025 áprilisáig a csapat több mint 900 fémleletet talált, amelyek többsége a domb délkeleti részén található fennsíkról származik. A műtárgyak számos, a bronzmegmunkáláshoz kapcsolódó tárgyat tartalmaznak, ami arra utal, hogy a fémet helyben állították elő.
Az eredmények különösen figyelemre méltóak, mert betekintést nyújtanak a régió késő bronzkora és kora vaskora közötti átmenetbe a Kr. e. 9. század végén, ami Soós szerint nem jól ismert. Különösen az egyik összeállítás, az úgynevezett Hoard V, az első bizonyítéka a helyi fémlerakódási szokásoknak (a fémtárgyak eltemetésének gyakorlata, valószínűleg rituális vagy szimbolikus célból) ebben az átmeneti időszakban. Kerámiaedényben tárolt fémtárgyakat is ábrázol – ez volt az első ilyen jellegű példány Nyugat-Magyarországon a késő bronzkor végéről.
A somlói leletek más bizonyítékokhoz csatlakoznak, amelyek arra utalnak, hogy a Kr. e. 13. és 6. század között itt élő emberek valószínűleg törzsi vagy klánalapú társadalmakban éltek, amelyeket elit harcosok vezettek. Konkrétan a legutóbbi felfedezések arra utalnak, hogy a Somló lehetett az egyik hatalmi székhelyük, valamint egy olyan prominens közösség házigazdája, amelynek kultúrája magában foglalta a fémkincsek lerakását – mondta Soós.
Bár Soós és kollégái nem tudták megerősíteni a fémgyártó műhely jelenlétét, egy épület egyes részeit is feltárták.
A csapat reméli, hogy a további vizsgálatok fényt derítenek a Somló-hegyi lakóhely kronológiájára és felhalmozási hagyományaira – írták a tanulmányban.
