Az Édenkert az egyiptomi nagy piramis alatt rejtőzik?

Most egy új, számítógépes elemzésen alapuló tanulmány lépett a ringbe egy szenzációs állítással, miszerint az Édenkert Egyiptomban volt, és a gízai nagy piramis szoros kapcsolatban áll az „Életfával”. Előre szólunk azonban, hogy a tanulmány szerzője meglehetősen szokatlan módszerekkel jutott ezekre a következtetésekre.

Az Édenkert egy misztikus hely, gazdag szimbolikában és spirituális jelentőségben, amelyet gyakran az emberiség eredetének és az elveszett paradicsomnak tekintenek, ahol hátrahagytuk ártatlanságunkat. Bár legendák övezik, egyes tudósok azt állítják, hogy valódi földrajzi hely, akárcsak az ábrahámi vallások ősi szövegeiben szereplő sok város és helyszín.

A héber Biblia és a keresztény Ószövetség szerint az Édenkert négy folyó találkozásánál feküdt. A Teremtés könyve 2:10–14 így szól: „És egy folyó kifutott Édenből, hogy öntözze a kertet; és onnan elágazott, és négy ágra vált.”

Továbbá: „Az első neve Pishon; ez övezi Havila egész földjét, ahol arany van; és az arany annak a földnek jó; ott van bdellium és ónixkő. A második folyó neve Gihon; ez övezi Kús egész földjét. A harmadik folyó neve Tigris; ez folyik Assur keleti részén. A negyedik folyó az Eufrátesz.”

Ezek közül két folyót ma is ismerünk: a Tigris és az Eufrátesz Törökországban ered, majd Szírián és Irakon átfolyik, és a Perzsa-öbölbe ömlik. Azonban nem világos, hogy a Pishon és Gihon nevek mire utalnak.

Egy új tanulmányban dr. Konstantin Borisov, számítógépes mérnök, középkori térképek, ősi szövegek, bibliai idézetek és számítógépes szimulációk tanulmányozása után új hipotézist állít fel.

Szerinte a Gihon valószínűleg az egyiptomi Nílusra utal, amely egy évszázadok óta felmerülő elképzelés. Borisov így ír: „Ha megvizsgáljuk Hekataiosz Mappa Mundi rekonstrukciós térképét, amely körülbelül i. e. 500-ból származik, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az Óceánust körülvevő négy folyó a Nílus, a Tigris, az Eufrátesz és az Indus.”

A tanulmány szerint a térképek azt mutatják, hogy Éden a körülötte húzódó „Óceánus folyó” mellett található, amely egy szimbolikus „égfolyó”, amelyből a négy folyó ered. Ez utalhat az aurora borealisra, a természeti jelenségre, amely gyönyörű zöld és lila örvényekből álló szalagokat hoz létre az éjszakai égbolton.

Borisov ugyanakkor azt is feltételezi, hogy ez összefüggésben lehet az ősi régészeti csodák – például a gízai piramisok, Machu Picchu, Ur és a Nazca-vonalak – állítólagos globális elrendezésével, amelyek egy övet alkotnak, amely „körülbelül 30 fokos szögben keresztezi az Egyenlítőt”.

„Elméletileg ez az út lehet a „Sky River Oceanus” lehetséges helyszíne. Észszerű feltételezni, hogy a kultúrák ennek az útnak a közelében gyűltek össze, mivel annak vallási jelentőséget tulajdonítottak” – olvasható a tanulmányban.

Ezt követően azt állítja, hogy ez alátámasztja „egy auroraszerű fényt előállító szerkezet szükségességét”, amely szerinte a gízai nagy piramis lehet. Még tovább menve, a piramis belsejében található Királykamra-szimulációit idézi, amelyek szerinte fény hatására egy ragyogó fát formázó mintázatot mutatnak.

Ebből merész következtetést von le, miszerint az Édenkertben található Életfa valójában a gízai nagy iramis.

„Az ókori kultúrákban – az egyiptomi, akkád, asszír, babiloni, indiai, perzsa, kínai és görög kultúrákban – létezett egy koncepció a világ szent hegyéről, amelyen az Életfa állt. Ez a vita végül arra a következtetésre vezet, hogy a szent hegy, ahol az életfa állítólag található, csak a gízai nagy piramis lehet. Ezenkívül Éden helyét is pontosan Gízára határozzák, mivel világszerte nincs más építmény, amely a fentiekben vázolt jelentős jellemzőket magában foglalná” – magyarázza a tanulmány.

Oké, ez elég sok információ, de ilyen hatalmas állításokat egészséges szkepticizmussal kell kezelni. A rendkívüli állítások rendkívüli bizonyítékokat igényelnek, ahogy Carl Sagan régi mantrája is mondja.

A tanulmány számos ötletre támaszkodik, például a „világ csodáinak őskori elrendezésére”, amelyet a legtöbb tudományos régész nem vesz komolyan. Bár a tanulmány állításai merészek és fantáziadúsak, inkább spekulatív összefüggésekre és szimbolikus értelmezésekre támaszkodnak, mint empirikus bizonyítékokra.

Az a gondolat, hogy a gízai nagy piramis az Életfa, érdekes fordulatot jelenthet az ősi Éden-vitában, de egyelőre inkább a mitikus újraértelmezés területéhez tartozik, mint a mainstream régészethez.