Hullazsinat: 897-ben egy pápa holttestét állították bíróság elé

A folyamat azonban némileg fejlődött, amint arra a Kr. u. 897-ben történt események rávilágítottak, amikor az újonnan kinevezett pápa kiásatta elődje holttestét, és bűnök miatt bíróság elé állította, majd levágatta az ujjait, és holttestét a Tiberisbe dobatta.

Formózuszt Kr. u. 891. október 6-án választották pápává, a pápaság számára különösen viharos időszakban és az itáliai politikai instabilitás idején. Az olykor „a pápaság vaskorszakának” nevezett időszakban a frakciók versengtek a pápaság és az azzal járó hatalom feletti ellenőrzésért.

„Szent Péter széke zsarnokok és rablók zsákmányává vált, a trónt pedig a bűnözés és a kicsapongás heves áradata szennyezte be [és] a pápaság a nagy római családok tulajdonává vált, a helyi uralomra jogosító jeggyé, amelyért az emberek hajlandók voltak erőszakolni, gyilkolni és lopni” – magyarázza Eamon Duffy történész a Saints and Sinners című könyvében, számol be az IFLScience.

„Minden valódi hatalom ebben az időben a nagy családok kezében volt, akik a helyi milíciával való kapcsolatuk révén gyakorlatilag feudális arisztokráciává váltak. Ezek a családok féltékenyek voltak egymásra, és állandóan harcoltak a felsőbbségért. Az erőszak és az intrika minden eszközét felhasználva mindegyik fél egyetlen célja az volt, hogy megszerezzék a Szent Péter széke feletti hatalmat. A Szentszék tulajdonosát mindenáron az övéik közül akarták kiválasztatni.”

Bármennyire is áhított volt a pozíció, nem tett túl jót a várható élettartamnak. Valójában ez nagyjából a száműzetés vagy a szentté avatás felé vezető gyorsítósáv volt.

„A pápaság vaskorszakában a pápák zavarba ejtő gyorsasággal követték egymást” – magyarázza Donald E. Wilkes Jr., a University of Georgia School of Law egykori jogászprofesszora egyik cikkében. „A 872 és 965 közötti 94 év alatt 24 pápa volt; a 896 és 904 közötti kilenc év alatt pedig nem kevesebb, mint kilenc pápa. (Ezzel szemben az egész 20. században összesen csak kilenc pápa volt, és közülük egy, I. János Pál mindössze 33 napig ült Szent Péter trónusán.)”

Formózusz nagyon is benne volt a politikában és a pápát kijelölő játékban, ezért kénytelen volt Franciaországba menekülni, miután az általa támogatott szent római császárjelölt vereséget szenvedett Kopasz Károlytól. Miután azonban visszatért Itáliába, és I. Marinus pápa jóvoltából visszakapta egyházmegyéjét, Formózuszt 891. október 6-án pápává választották, és ezzel kezdetét vette egy, a katolikus egyház élén meglehetősen rövid ideig töltött idő.

Formózusz II. Guy szent római társcsászár és fia, Lambert ellen dolgozott, bátorítva Arnulf keleti frank királyt, hogy támadja meg Itáliát, mielőtt 896-ban császárrá koronázta volna. Arnulf kénytelen volt visszatérni Németországba beteges egészségi állapota miatt, Formózusz pedig nem sokkal ezután, áprilisban meghalt. De még csak a kezdeténél tartunk annak, hogy miért emlékeznek rá olyan jól, a kor számos pápája közül.

Kr. u. 897 januárjában Formózusz utódja, VI. (VII.) István pápa kiásatta holttestét a Szent Péter-bazilikából, hogy bíróság elé állítsa. Holttestét, amely valószínűleg nem volt látványos állapotban mindezen hónapok után, egyházi ruhába öltöztették, mielőtt a pápai trónra támasztották volna kihallgatás céljából, és egy diakónust neveztek ki, hogy a holttest nevében védekezzen.

Csalódást keltő módon a tárgyalásról nem készült jegyzőkönyv, bár tudjuk, hogy a holttestet hamis tanúzással, a pápaságra való áhítozással és az egyházi kánonok megsértésével vádolták, amikor pápává választották. A halott pápa képviseletére kiválasztott tizenéves diakónus félénken tette a dolgát, míg az élő pápa vádakat kiabált a holttestre.

„A tárgyalást teljesen VII. István uralta, aki őrjöngő tirádáival elkápráztatta az egybegyűlteket” – magyarázza ifjabb Wilkes. „Miközben a rémült papság némán, rémülten figyelt, VII. István üvöltözött és tombolt, sértéseket vágott a rothadó holttesthez és gúnyolódott rajta. Időnként, amikor a kivégzések és szidalmak dühöngő áradata egy pillanatra elcsitult, az esperes néhány szót dadogott, gyengén tagadva a vádakat. Amikor a groteszk bohózat véget ért, Formózuszt a bíróság minden vádpontban elítélte.”

A (nagyon is tisztességes) tárgyalást követően VI. (VII.) István elrendelte, hogy Formózusz három, áldásra használt ujját távolítsák el, majd ismét levetkőztette és rongyokba öltöztette a testét. Holttestét ezután a hírhedt bűnözőknek fenntartott Tiberisbe dobták, bár nem sokáig volt ott.

„Amikor ezután halászok megtalálták, és az apostolok áldott fejedelmének templomába vitték, a szentek bizonyos képei tisztelettel üdvözölték őt, a koporsójába helyezve; mert ezt nagyon gyakran hallottam Róma városának legtöbb vallásos emberétől” – írta egy korabeli krónikás, Cremonai Liutprand .

Formózuszt a halála utáni szokatlan próbatétel és úszás után visszavitték a temetkezési helyére. Sajnos VI. (VII.) Istvánnak nem sok alkalma volt arra, hogy elmerengjen az udvari győzelmén. Furcsa uralkodása nem tartott sokáig, mivel bebörtönözték, mielőtt megfojtották volna. A holtteste ellen nem indult büntetőeljárás.