Döbbenetes görög sírkamra

A Sztavroupolisz városától délre, a Komnina felé vezető út közelében található sírkamra építészeti jellemzői és korlátozott számú fennmaradt lelete alapján a Kr. e. 2. század első felére tehető.

Úgy gondolják, hogy egy közeli ókori településhez kapcsolódott, amely körülbelül 500 méterrel délebbre, a Mytikas Komninon néven ismert helyen található. Ez a település hosszú és folyamatos történelemmel rendelkezett, amely a korai vaskortól (i. e. 9-8. század) egészen a bizánci korig tartott – olvasható a Greekreporter cikkében.

A sír a makedón temetkezési építészet minden meghatározó jellegzetességét mutatja. Föld alatti, épített szerkezet, amely három fő részből áll: egy dromoszból (átjáró), egy előszobából (előkamra) és a fő sírkamrából, amelyek mindegyike boltíves. A helyi márványból, pszeudo-izodomikus falazási technikával épült sír kelet-nyugati tájolású, bejárata a nyugati oldalon található.

A dromosz két részre oszlik: egy külső, fedetlen területre és egy belső, 4,65 méter hosszú és 1,59 méter széles, fedett részre. A bejáratot eredetileg nagyméretű, téglalap alakú márványtömbökkel biztosították. A dromosz végén található az előkamra ajtaja, amely két monolit oszlopból és egy márvány karzatból áll.

A 3,13 méter széles és 2,12 méter hosszú előszobából egy másik, tömör márványtömbökből épített ajtón keresztül jutunk a sírkamrába. Ezt az ajtót eredetileg belülről márvány ajtólapokkal zárták le, amelyeken olyan díszítőelemeket, mint a szögek, faragtak domborművekkel, hogy valódi fémfelszereléseket utánozzanak.

E belső ajtó jobb oldali oszlopán az A, B, C és D betűket piros színűre festették enkausztikus technikával – forró viasszal történő festési módszerrel.

Maga a sírkamra majdnem négyzet alakú, mérete 3,13 x 3,155 méter. Belsejében két márvány síremlék ágy volt, ferdén elhelyezve, mindkettő dupla márvány fejtámlával. Az ágyak lábánál szintén enkausztikus technikával készült festett díszítés látható. Egy későbbi szakaszban egy harmadik síremlékkel is kiegészítették, de ez nem maradt fenn.

Mind az előkamra, mind a sírkamra padlója márványlapokból készült. A boltívek felső részét díszítő motívumok, többek között ión és lészbiai kymációk (hullámminták) díszítik.

Sajnos a sírkamrát az ókorban kifosztották. Ajtóit betörve találták, a belső teret pedig feldúlták. Csak néhány tárgyat találtak: két kis aranygyűrűt, egy miniatűr arany áldozati ajándékot és figurák töredékeit – köztük három kupidót és két női alakot.

Ahogy Konstantina Kallintzi régész kifejtette, két építészeti jellegzetesség különbözteti meg ezt a sírt a többi makedón sírtól:

• A dromoszban található tetővel fedett rész, ami ritka.
• A belső falakat fedetlenül hagyták, tipikus vakolat- vagy habarcsfelhordás nélkül. Ehelyett a festett díszítéseket közvetlenül a márványra vitték fel enkausztikus technikával. E festmények maradványai fennmaradtak az előcsarnok párkányán, a kamraajtón és a dekoratív hullámmotívumokon.

A sírkamrát a helyi falusiak már jóval azelőtt ismerték, hogy a modern régészet érdeklődését felkeltette volna. Az első dokumentált régészi látogatás 1951-ben történt, amikor H. Makaronas előzetes vizsgálatot végzett. Ő 1953 októberében tért vissza, hogy a fő ásatást vezesse.

Később, 1997-ben D. Triantafyllos konzerválási munkálatokat végzett. Ezek az erőfeszítések, amelyeket Stavroupolis korábbi önkormányzatával együttműködve végeztek, a műemlék megőrzését célozták, valamint a műemlék beillesztését egy szélesebb körű kulturális promóciós és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tévő programba.

Ma a sztavroupolisi makedón sírkamra Kelet-Macedónia és Trákia jelentős régészeti és történelmi emlékhelye, amely értékes betekintést nyújt az ókori temetkezési szokásokba, a regionális építészetbe és az évszázadokon átívelő kulturális folytonosságba.