Korábban ismeretlen emberi vonal élt a Szaharában

Egy friss tanulmány alapján a modern észak-afrikaiak részben egy olyan egyedülálló populációra vezethetők vissza, amely akkor élt a Szaharában, amikor az még zöld és nedves volt – írja az IFLScience. A kutatók két hétezer éves múmia genomja révén egy korábban ismeretlen, mára eltűnt vonalat azonosítottak.

Ma a Szahara a Föld legnagyobb forró sivataga, ám a régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy az emberek egykor a régió folyóiban halásztak, vadra vadásztak a kiterjedt erdőkben, és hatalmas legelőkön terelték a jószágokat. A Zöld Szahara néven ismert bőséges paradicsom az úgynevezett afrikai nedves időszak alatt létezett, amely nagyjából 11 ezer és 5000 évvel ezelőtt érte el csúcspontját.

Ebben az időszakban a szaharaiak pásztorkodni kezdtek, és Délnyugat-Ázsiából Afrikába hozott szarvasmarhákat tenyésztettek. Mivel azonban a Zöld Szaharából származó genomokat korábban még nem szekvenálták, a kutatók nem voltak biztosak abban, hogy a pásztorkodás átvétele a máshonnan érkező földművesek és pásztorok bevándorlásának eredményeként történt-e, vagy egyszerűen csak a kulturális gyakorlatok elterjedését jelentette, kísérő genetikai behatolás nélkül.

A válaszokat keresve a tanulmány szerzői a líbiai Takarkori sziklaházban talált két, természetesen mumifikálódott női holttest genomját szekvenálták. Összehasonlítva ezeket 795 mai és 117 ősi, Afrikából, Délnyugat-Ázsiából és Európából származó genommal, felfedezték, hogy a Takarkori egyének nem hordoznak szubszaharai származást, ami arra utal, hogy egy olyan népességhez tartoztak, amely teljesen elszakadt a délebbre élőktől.

Ezzel szemben a két múmia szoros genetikai kapcsolatokat mutatott egy 15 ezer éves vadászó-gyűjtögető csoporttal, amely a marokkói Taforalt-barlangban élt az afrikai humid időszak előtt. A Takarkori múmiákhoz hasonlóan ez a Taforalt-vonal is teljesen független a szubszaharai afrikai népességektől, ami arra utal, hogy mindkét csoport olyan észak-afrikai ősöktől származik, akik nem érintkeztek a kontinens más részein élő emberekkel.

„Kutatásunk megkérdőjelezi az észak-afrikai népességtörténettel kapcsolatos korábbi feltételezéseket, és rávilágít egy mélyen gyökerező és régóta elszigetelt genetikai vonal létezésére” – mondta a tanulmány szerzője, Nada Salem közleményében. A felfedezés alapján a kutatók arra következtetnek, hogy a Szahara még akkor is, amikor zöld ökoszisztémákkal tarkított, valószínűleg „ökológiai akadályokat” tartalmazott, amelyek a történelem során „tartósan szerepet játszottak az emberi genetikai áramlás korlátozásában”.

A szerzők kutatásukat egy lépéssel tovább vitték, és összehasonlították a Takarkori genomját a csehországi Zlatý kůňból származó 50 ezer éves emberek genomjával, akik a Homo sapiens egyik legkorábbi ismert, Afrikán kívüli populációját képviselik. Az eredmények azt mutatták, hogy a múmiák szorosabb rokonságban állnak ezzel a vonallal, mint a szubszaharai afrikaiakkal.

A legújabb elemzések azt mutatták, hogy a Zlatý kůň-i populáció lehetett a modern emberek első olyan csoportja, amely a neandervölgyiekkel szaporodott, mielőtt a későbbi, Eurázsián átívelő utunk során kiterjedtebb keveredés következett be. Ezt tükrözve a Takarkori egyénekről kiderült, hogy kis mennyiségű neandervölgyi DNS-t hordoznak, ami a modern, nem afrikai emberekben jelen lévő mennyiségnek körülbelül egytizedét teszi ki.

Ez a felfedezés azt jelzi, hogy bár ezek a zöld szaharaiak rokonságban álltak a legelső, Afrikát elhagyó emberekkel, nem kerültek kapcsolatba későbbi populációkkal, amelyek nagyobb mennyiségű neandervölgyi DNS-t hordoztak. Ez viszont megerősíti azt a tényt, hogy ez az észak-afrikai vonal sok tízezer évig teljesen elszigetelt lehetett.

A kutatók tehát azt sugallják, hogy az állattartást nem bevándorlók vezették be a térségbe, hanem valószínűleg a szarvasmarhák ősi kereskedelmi hálózatokon keresztül történő terjesztésével alakult ki. „Ez a felfedezés feltárja, hogyan terjedt el a pásztorkodás a Zöld Szaharában, valószínűleg inkább kulturális csere révén, mint nagyarányú migráció révén” – mondja Salem.

Természetesen a dolgok egészen másképp állnak a mai, hiper-kapcsolt világban, ezért ez az ősi vonal már nem létezik keveretlen formában. Azonban ezeknek a zöld szaharai ősöknek a nyomai még mindig kimutathatók a modern észak-afrikaiak genomjában, ami rávilágít egyedülálló genetikai örökségükre.