Történelem

Íme a világ legrégebbi vásárlói panasza

Csaknem 4000 éves agyagtáblán olvashatók az elégedetlen vevő szavai

Majdnem 4000 évvel ezelőtt egy Nanni nevű mezopotámiai férfi annyira csalódott volt az Ea-nāṣir nevű kereskedőtől vásárolt rézben, hogy úgy döntött, hivatalos panaszt ír. Ez a bronzkori agyagtábla a legrégebbi vásárlói panasz, amelyről tudunk – és közel sem olyan rendszerezett, mint a napjainkban használt panaszkönyv – írtaa meg a ScienceAlert.

Íme a világ legrégebbi vásárlói panasza
Csaknem 4000 évvel ezelőtt egy Nanni nevű mezopotámiai férfi hivatalos panaszt írt. Ma ez a bronzkori agyagtábla a legrégebbi vásárlói panasz, amelyről tudunk
Fotó: Commons.wikimedia.org/Geni

Az írásnak és a kereskedelemnek elválaszthatatlan története van. Az írott nyelv legrégebbi fennmaradt példái közé tartoznak az ókori mezopotámiai ékírással feljegyzett leltárak és főkönyvek.

Mivel a réz kulcsfontosságú összetevője annak a bronznak, amelyről a kort elnevezték, nem meglepő, hogy az erőforrás körüli üzlet néha felforrósodott.

De akkoriban nem volt olyan egyszerű tudatni egy vállalkozással, hogy nem elégedett valaki a vétellel. Ügyfélszolgálati vonal vagy villogó mesterségesintelligencia-bot nélkül a felháborodott ügyfélnek, Nanninak a földbe kellett vésnie fenntartásait.

Egy hüvelyknyi agyagot sem vesztegetve Nanni panaszai egy 11,6 x 5 centiméteres kis tábla elejét és hátulját is lefedik. Eredeti akkád nyelvről Adolf Leo Oppenheim szirológus fordította le, és 1967-ben a Levelek Mesopotamiából című könyvében adta ki.

„Nem jó [réz]bugákat tettél a hírnököm elé, és azt mondtad: ha el akarod venni, vedd el, ha nem akarod elvinni, menj el!” – írja Nanni.

Feltehetően már odaadta Ea-nāṣirnak a pénzt egy megbeszélt mennyiségű rézért, amely, mint azt nem sokkal később felfedezte, nem lehetett bölcs lépés.

Annak ellenére, hogy minden tekintetben szörnyű rézkereskedő volt, úgy tűnik, hogy Ea-nāṣir aprólékos nyilvántartás-vezető volt. A 20. századi Ur város (a mai Irak területén) végzett ásatásai során ezt az agyagtáblát több más, ugyanannak a szerencsétlen üzletembernek címzett agyagtáblával együtt találták meg, feltehetően a saját lakásában.

Nem Nannié volt az egyetlen panasz a feljegyzések között – úgy tűnik, Ea-nāṣir nem csupán néhány ügyfelét jelölte ki –, de ez a legrégebbi és legsértőbb.

„Küldettem hírvivőket, olyan urakat, mint mi magunk, hogy gyűjtsék össze a táskát a pénzemmel (az önöknél letétbe helyezve), de ön megvetéssel bánt velem, amikor többször is visszaküldte őket üres kézzel” – folytatja Nanni.

„Van valaki a kereskedők között, akik [Tilmunnal] kereskednek, aki így bánt velem? Egyedül te bánsz megvetéssel a küldönceimmel!”

Feltételezik, hogy a „Tilmun” kereskedők több száz kilogramm rezet hoztak Dél-Mezopotámiába az időszámításunk előtti 3. évezredben, beleértve Urt is. Nem világos, hogy Tilmun a réz eredetét írja le, vagy a fém híres kereskedelmi állomását írja le, de a tilmuni réz annyira domináns volt, hogy Urban a tranzakciókat a „Tilmun-szabvány” alapján bonyolították le.

Mégis mire Nanni i. e. 1750-ben megírta panaszát, a tilmuni réz hosszú és folyamatos hanyatláson ment keresztül, megelőzve Magan versenytársait. Ha Ea-nāṣir valóban egy tisztességetelen üzletember volt, akkor valószínűleg a beszállítója apadó készletei miatt lehetett.

„Most rajtad múlik, hogy (a pénzemet) teljes egészében visszaadd nekem” – fejezi be Nanni. „Vegyétek tudomásul, hogy (mostantól) nem fogadok el itt tőled olyan rezet, amely nem jó minőségű. A tuskót (mostantól) egyenként választom ki és veszem át a saját udvaromban.”

Soha nem fogjuk megtudni, hogy Nanni visszakapta-e a pénzét, de minden bizonnyal övé volt az utolsó szó.

Kapcsolódó írásaink