Történelem
Hogyan értesültek az ókori emberek előre a katasztrófákról?
Próféciák agyagból
A táblák egyértelmű és ijesztően pontos jóslatokat tartalmaznak. Az egyikben ez áll: „Ha a hold középen elsötétül, majd kitisztul, a király meghal, és Elám elesik.”
Egy másik figyelmeztetés szerint: „Ha a napfogyatkozás délen kezdődik, majd kitisztul – számítson Szubartu és Akkád pusztulására.”
Az ilyen megfogalmazások aligha hagytak teret a kétségeknek. Az ókorban a napfogyatkozásokat felülről jövő jeleknek tekintették, és az asztrológusok úgy vélték, hogy az égbolt fontos jeleket küld az embereknek.
Csillagászat és félelem
A kutatók úgy vélik, hogy a szövegek a valós napfogyatkozások és a későbbi katasztrófák egymás mellé helyezéséből születtek. A nyelvezet egyszerűsége meglepő – elvégre az asztrológusok az évezredek során megtanulták metaforákba öltöztetni jóslataikat. Mezopotámiában azonban más volt a helyzet: a csillagok „közvetlenül beszéltek”, és az emberek hallgattak rájuk.
Sippar – a jövendőmondók városa
A táblákat valószínűleg Sippar városában, egy Alsó-Mezopotámia északi részén található kulturális központban készítették. Az ottani csillagjósok égi jelenségeket jegyeztek fel, és ezeket összevetették a korábban feljegyzett jóslatokkal. Ha pedig az égbolt bajt ígért, rituálékra került sor.
Lehetséges volt-e megváltoztatni a sorsot?
Ha a jóslat a király halálára vonatkozott, az uralkodó és a nép nem ült tétlenül. Orákulumhoz fordultak, áldozatokat mutattak be, megpróbálták megváltoztatni a sorsot. Még a legszörnyűbb jóslatok esetében sem vesztették el a reményt az emberek – hittek abban, hogy a sorsot ki lehet cselezni.
