Történelem
Bizonyítékot találtak a Homérosz által leírt, ősi hagyományra
Egykor azt hitték, hogy az Iliász csak fikció
És most, másfél évszázaddal a felfedezések után a tudomány megtette a következő lépést: a tudósok először találtak kémiai bizonyítékot arra, hogy Trójában valóban boroztak.
A Tübingeni, a Bonni és a Jénai Egyetem kutatói megerősítették, hogy a talált edények tartalma borerjesztési termékek jelenlétére utal. Ez nem csak egy régészeti lelet – ez válasz egy sokakat foglalkoztató kérdésre: mennyire volt valóságos a Homérosz által leírt élet?
A cselekmény egy irodalmi vonallal kezdődik. Az Iliász első könyvében Homérosz leírja, hogy Héphaisztosz hogyan ad át egy serleget az anyjának, Hérának. Ez a serleg, egy depas amphikypellon, egy keskeny agyagedény két fogantyúval és hegyes talppal, régóta ismerős a régészek számára.
Több mint száz ilyen serleget találtak Trójában, Kr. e. 2500 és 2000 között. Az ókori világ más részein is megtalálták őket, Kis-Ázsiától Mezopotámiáig.
És itt van egy új tanulmány. A Tübingeni Egyetem régészei Schliemann kincstárának két töredékét tanulmányozták 380 °C-ra hevítve, gázkromatográfiával és tömegspektrometriával. Az eredmény: borostyánkősav és piroszőlősav nyomai, amelyek csak az erjesztett szőlőlére jellemzőek.
Maxime Rajo, a tanulmány egyik résztvevője elmagyarázta, hogy ezek az anyagok egyértelműen jelzik a bort, és nem csak a szőlőlevet. Ez komoly tudományos megerősítés – nem művészi feltételezés vagy fikció, hanem tény.
De nem kevésbé érdekes az sem, hogy bort nemcsak a nemesek, hanem a köznép is fogyasztott. A tanulmány kimutatta, hogy a bor nyomai nemcsak a templomokban és palotákban talált serlegekben voltak jelen, hanem az erőd lábánál lévő faluban található hétköznapi edényekben is. Ez megcáfolja azt az általános elméletet, hogy a bronzkorban a bor kizárólag az elit itala volt.
Stephane Blum docens, a tanulmány társszerzője megjegyezte: „Ez arra utal, hogy Trójában a bor a mindennapi élet része volt, és nem csak a nemesség ünnepségének attribútuma.” A város ismét kivétel, mind a mítoszban, mind a valóságban.
A történet a 19. századig nyúlik vissza. Heinrich Schliemann, akit gyermekkora óta lenyűgözött az Iliász, a mai Törökországban kereste Tróját. 1870-ben megkezdett ásatásai ellentmondásosak voltak – elpusztította a város felső rétegeit, megpróbálva megtalálni a legrégebbi települést. Azonban ő volt az, aki először bizonyította, hogy Trója valóban létezik.
Leletei között szerepel Priamosz híres kincse: arany, ékszerek, fegyverek. Még illegálisan is kiásta a műtárgyak egy részét, és ősi ékszerekbe öltözött feleségével fotózást szervezett. A botrányok ellenére Schliemannt joggal nevezik a modern régészet egyik alapítójának.
1987 és 2012 között a Tübingeni Egyetem kutatói ásatásokat végeztek Trójában. Ma a kutatók folytatják az eredmények elemzését, és a borivás felfedezése egy másik fontos láncszem lett a trójai történet mozaikjában.
Egykor azt hitték, hogy az Iliász csak fikció. De a régészet minden évtizedben megerősíti, hogy a legendákban mindig van egy szem igazság. És néha még sok más is.
Az új felfedezés nemcsak előrelépés a tudományban, hanem emlékeztet arra is, hogy a való élet az ősi versek sorai mögött rejtőzhet.
