Egy óriási földalatti építmény az őskorból

Ħal Saflieni Hypogeum egy földalatti építmény, amely kamrákat, folyosókat, nyitott tereket, zugokat és termeket tartalmaz.

Több ezer évvel ezelőtt az emberek ügyesen megalkottak egy hatalmas földalatti építményt a máltai hegyek alatt, Valletta nagykikötőjének közelében. Bár később temető lett belőle, eredeti funkcióját, méretét és építési módját továbbra is rejtély övezi.

A Ħal Saflieni Hypogeum egy egyedülálló földalatti temetkezési komplexum Málta szigetén, amely 500 négyzetméteren terül el. „Kiemelkedő egyetemes értéke” miatt 1980-ban az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították.

Mint minden jó felfedezés esetén, erre is véletlenül bukkantak. Málta Nemzeti múzeumainak szervezete, a Heritage Málta leírása alapján 1902-ben egy kőfaragó, aki számos ház alapjait fektette le, egy házsor alapozását végezte, és véletlenül áttörte a Hypogeum tetejét.

Sajnos, a házak elkészülte során elpusztították a műemlék felső szintjének nagy részét, de a többi változatlanul és rejtve megmaradt a modern világ számára a felszín alatt.

1903 vége felé a terület állami tulajdonba került, és ezután az ásatási munkálatok 1911-ig folytatódtak. Az ásatások során végül kiderült, hogy a helyszín eredetileg három szintből állt: egy felső szintből, ami nagyrészt elpusztult, és egy középső szintből meg egy alsó szintből.

Lényegében kamrák, folyosók és fülkék ember alkotta labirintusáról van szó, amelyet puha globigerina mészkőből vájtak ki. Ezeket a struktúrákat nem durván, elnagyoltan vájták ki, hanem az építmény nagy része lenyűgöző kézműves munka és finom kőfaragás eredménye. A komplexumban számos kör alakú gödör és nyílt terület van elszórtan, amelyeket feltehetően istentiszteleti vagy szertartási célokra használtak.

Egy 2020-ban készült tanulmány szerint a helyszínt szándékosan úgy tervezték, hogy bizonyos akusztikai tulajdonságokat javítson. A frekvenciaspektrum több kamrában is finomra hangoltnak tűnik, egyenletesen elosztott csúcsfrekvenciákkal, amelyek egy zenei egészhangú skálára emlékeztetnek. Ha ez igaz, akkor a Ħal Saflieni Hypogeum lenne az egyik legkorábbi ismert példa arra, hogy az ember által létrehozott építményt a zenei és az akusztikai igények figyelembevételével készítették.

A földalatti labirintusban ősi relikviák gyűjteményét tárták fel a régészek, köztük kerámiákat, személyes dísztárgyakat, apró faragott állatokat és nagyobb figurákat. Az egyik leglenyűgözőbb lelet, amelyet itt tártak fel, egy vörös okkersárga pigment nyomokkal borított agyagszobor, amelyet „Az alvó hölgy” néven ismerünk (lásd az alábbi képen). Egyesek szerint az alak az „anyatermészetet” ábrázolhatja, mások viszont a halál szimbólumaként értelmezik.

Egykor az építményben tárolták 7000 ember csontvázmaradványait is, említettük már? Ħal Saflieni Hypogeumot a Málta ókori történelmének több korszakában is temetőként használták, körülbelül i. e. 4000 és i. e. 2500 között. Azonban eredetileg nem ez volt a rendeltetése. Az UNESCO szerint, talán először szentélyszerű építményként szolgált, amit később emberi temetőként hasznosítottak újra.

A Ħal Saflieni Hypogeum valóban egyedülálló hely, de Málta szigetcsoportján nem idegenek a távoli időkből származó lenyűgöző építmények. Máltán és a szomszédos Gozo szigeten hét megalitikus templom található .

Az itteni ókori műemlékek sokasága részben talán a gazdag mészkőzettel függ össze, amely tökéletes közeget kínál a ezeknek az építményeknek létrehozásához, valamint a Földközi-tengerben elfoglalt stratégiai fekvése is valószínűleg szerepet játszott. A szigetek elegendő kapcsolatban voltak a szomszédos kultúrákkal ahhoz, hogy technológiákat és stílusokat cseréljenek, ugyanakkor eléggé elszigeteltek voltak ahhoz, hogy egy különálló és egyedi társadalmat alakítsanak ki.