Dionüszoszi freskókat találtak a Vezúv által Kr.u. 79-ben eltemetett római birtokon

A lelőhely legjelentősebb leletei közé tartozik egy sor lélegzetelállító falfreskó, amelyek a szőlőszüret (bortermelés céljából) különböző tevékenységeit mutatják be, megvilágítva a rómaiak mezőgazdasági gyakorlatát és e gyakorlatok mélyebb (szakrális) jelentését az emberek számára.

A Kr. u. 79-ben a Vezúv katasztrofális kitörése során háromméteres lapilliréteg alá temetett Villa Cuomo-t 1974-ben tárták fel, és azóta is új perspektívákat kínál a római vidéki életről és kultúráról.

Pompeji és Herculaneum fényűző rezidenciáival ellentétben a Villa Cuomo mezőgazdasági birtokként, tisztán gazdaságként működött. Alaprajzi elrendezése egyszerű és funkcionális volt, egy vakolatlan téglaoszlopokkal díszített központi udvar köré rendezett kiszolgálóhelyiségekkel. A közelmúltban végzett ásatások megerősítették a helyszín történelmi jelentőségét, és további bizonyítékokat szolgáltattak a régió mezőgazdasági gyakorlatgában betöltött szerepéről.

A Villa Cuomo egyik legmeglepőbb lelete a szőlőszüret különböző lépéseit ábrázoló részletes festmények gyűjteménye . Ezek a freskók hangsúlyozzák a villa mély kapcsolatát a szőlőműveléssel és Dionüszosz, a mulatozás és a lázadó energia görög istenének kultuszával, akit a rómaiakn Bacchusnak neveztek.

A műalkotások nemcsak a szőlőtermesztés és a szüret technikai aspektusait örökítik meg, hanem rituális és közösségi jelentőségét is feltárják. A rómaiak számára a szőlőszüret és a hozzá kapcsolódó szertartások a bőség ünnepének részét képezték, amely szorosan kapcsolódott a létfontosságú vallási és társadalmi szokásokhoz.

Ezek a festmények ritka bepillantást engednek a szőlőtermesztésnek és a borászatnak a rómaiak mindennapi életében és szent hagyományaiban betöltött szerves szerepébe, és figyelemre méltó, hogy ilyen ábrázoló műalkotásokat találhatunk olyan környezetben, amely egyébként termelésorientált és haszonelvű volt.

Az ókori falfestmények megőrzésének fejlett technikái

E kényes freskók hosszú élettartamának biztosítása érdekében a restaurálás és konzerválás specialistája, Dr. Davide Melica vezetésével egy elhivatott csapat átfogó konzerválási projektet indított. A csapat laboratóriumi elemzésekkel kombinált, nem invazív technikákat alkalmazott a falfestmények állapotának felmérésére és a leghatékonyabb restaurálási stratégiák meghatározására.

Az egyik legfontosabb technika, amelyet ebben az erőfeszítésben alkalmaznak, a röntgenfluoreszcencia (XRF) spektrofotometria. Ez az analitikai módszer segít a kutatóknak azonosítani a freskókon használt pigmentek kémiai összetételét. Az ókori római művészek által használt anyagok és technikák megértésével a restaurátorok célzott megközelítéseket dolgozhatnak ki ezen értékes műalkotások megőrzésére, miközben bővíthetik a történelmi festészeti módszerekről szerzett ismereteinket.

A nápolyi fővárosi területért felelős ABAP Superintendencia a Facebookon közzétett nyilatkozatában hangsúlyozta e vizsgálatok fontosságát , megjegyezve, hogy az XRF spektrofotometria döntő betekintést nyújt a freskó pigmentjeit alkotó elemekbe. Ezek az eredmények a jövőbeni restaurálási munkálatok irányadóak lesznek, és elmélyítik a római művészet megértését.

A borászat és a szent szőlőszüret

A bor központi szerepet játszott a római kultúrában, a mindennapi élet, a társadalmi összejövetelek és a vallási szertartások alapvető elemeként szolgált. Más italokkal ellentétben a bort minden társadalmi osztályba tartozó ember fogyasztotta, az elit polgároktól kezdve az egyszerű munkásokig, utazókig és rabszolgákig. A római borászok hatalmas mennyiségű bort állítottak elő, hogy kielégítsék az egyre növekvő, csillapíthatatlannak tűnő szomjúsággal rendelkező lakosság igényeit.

Történelmi becslések szerint az átlagos római polgár naponta egy üveg bort fogyasztott. Ezt a napi fogyasztást az ókori borok viszonylag enyhe alkoholtartalma tette lehetővé a modern fajtákhoz képest. Ráadásul, mivel az itáliai félszigeten a vízforrások nem mindig voltak megbízhatóak, a rómaiak gyakran fordultak a borhoz, mint az ivóvíz biztonságosabb alternatívájához, mivel úgy vélték, hogy az ellensúlyozni tudja a szennyezett vízkészletekkel kapcsolatos egészségügyi kockázatokat.

A bor a köznapi italként betöltött szerepén túl a vallási gyakorlatban is jelentős szerepet játszott.

A rómaiak tisztelték Bacchust, a bor, a termékenység és az ünnepek istenét, neki tulajdonították a szőlő felfedezését és a borkészítés tökéletességét. Kultusza különösen népszerű volt, és olyan tett hívőké, akik a Bacchanáliák eksztatikus és féktelen, orgasztikus jellegét magukévá tették. A Villa Cuomo freskói közvetlenül tükrözik Bacchus római társadalomra gyakorolt hatását, és megmutatják a szüret és a spirituális gyakorlatok közötti mély kapcsolatot.

A Bacchus-kultusz jelentősége végül csökkent, amikor Róma áttért a kereszténységre, ami a hagyományos pogány ünnepségek visszaszorulásához vezetett. A Villa Cuomo freskói azonban élénken emlékeztetnek arra az időre, amikor Bacchus a hagyományos római panteon talán legnépszerűbb istensége volt.

A Villa Cuomo és az ókori Róma lenyűgöző örökségének megőrzése

A Villa Cuomót 1974-ben fedezték fel, miután egy heves vihar után ókori építmények nyomaira bukkantak. A régészek ekkor kezdték meg az ásatásokat, és feltárták azt a helyet, amely a Vezúv Kr. u. első században történt hírhedt kitörése óta rejtve maradt.

A villa eredetileg kétszintes kialakítású volt, a felső szintre külső lépcső vezetett. A szakértők úgy vélik, hogy a birtok a köztársasági korból (Kr. e. első század) származik, de a császárkorban átalakításokon ment keresztül.

Az udvartól északra a régészek egy tágas szobát tártak fel, amelynek padlója vert kőből készült, egy lararium (a házi istenek kis szentélye) fülkéjét, valamint egy kör alakú szerkezetet, amelyről úgy vélik, hogy egy malomkő alapja lehetett. Közvetlenül kívül egy helyiséget egy falazott medencével, amelyet az állatok itatóvályújaként azonosítottak. A bejárat közelében egy kis kamra szolgált őrházként.

A Villa Cuomo legfigyelemreméltóbb elemei továbbra is a falfestmények, amelyek nemcsak a borászatot ünneplik, hanem különböző alapvető táplálékforrást jelentő állatokat és növényeket is ábrázolnak. Ezek a műalkotások értékes betekintést nyújtanak a kor művészi érzékenységébe és egy ókori római működő gazdaság mindennapi életébe is.

A Villa Cuomo helyreállítása fontos lépés a nápolyi régió történelmi és kulturális örökségének megőrzésében, amely az olasz félsziget leghíresebb történelmi korszakában gyökerezik. A folyamatban lévő konzerválási erőfeszítések célja, hogy a helyszínt kulcsfontosságú kulturális műemlékké alakítsák át, lehetővé téve a látogatók számára, hogy első kézből tapasztalják meg, hogy a római mezőgazdaság, a vallás és a művészet hogyan képezte egy egységes egész részét.