Az emberek több mint 5000 évvel ezelőtt is szennyezték a bolygót

Félretéve a potenciális károkat, az antropogén szennyezés hasznos régészeti eszköz lehet. Láthatjuk, hogy az emberek mikor kezdtek el használni bizonyos technológiákat, és nyomon követhetjük a kultúra fejlődését.

Ilyen nyomokban találták meg most a németországi és görögországi régészek az emberi tevékenységből származó ólomszennyezés legrégebbi ismert bizonyítékát – sőt, annak kialakulását a fejlett monetizált társadalom kialakulásával és létrejöttével hozták összefüggésbe az ókori Görögországban.

„Mivel az ólom többek között az ezüst előállítása során szabadult fel, a környezet növekvő ólomkoncentrációjának bizonyítéka egyúttal a társadalmi-gazdasági változások fontos mutatója is” – mondja Andreas Koutsodendris paleotudós a németországi Heidelbergi Egyetemről.

Az ólom, mint az emberi tevékenység mellékterméke, először körülbelül akkor bukkan fel a régészeti feljegyzésekben, amikor megközelítőleg 5000 évvel ezelőtt elkezdtünk ezüstöt előállítani az ólomércek olvasztása és finomítása révén. Megtalálható az ősi emberi fogakban és csontokban; később pedig a régészeti rétegekben megőrződött környezeti mintákban, az érmék megjelenésével egy időben, körülbelül 2500 évvel ezelőtt.

Az ókori Görögország ólomszennyezésének pályájának tanulmányozásához Koutsodendris és csapata tanulmányt készített az Égei-tenger fenekéről és partvidékéről. A csapat egy kotrógép segítségével óvatosan kiemelte a tengerfenék egy hosszú, függőleges szakaszát, amelyből évezredek alatt egymás után lerakódott anyagrétegek kerültek elő.

Ezek a rétegek keltezhetők és elemezhetők, hogy nyomokat találjanak annak meghatározásához, hogy mi hullott a tengerfenékre egy adott korszakban. Koutsodendris csapata nemcsak a szennyezés jeleit kereste, hanem a polleneket is – a mezőgazdasági tevékenység nyomjelzőjét, amely szélesebb képet mutat a régiót benépesítő emberi társadalomról.

A magminták elemzésével kimutatták az eddigi legrégebbi antropogén ólomszennyezést, amely egybeesik a körülbelül 5275 évvel ezelőtt lerakódott rétegekkel. Ez mintegy 1200 évvel idősebb, mint a környezet korábban ismert legkorábbi antropogén ólomszennyezése, és egybeesik a bronzkor kezdetével a régióban.

Érdekes módon a kutatók nem találtak ólomszennyezésre utaló jeleket azokban a rétegekben, amelyek magához a teljes bronzkorhoz kapcsolódnak. De aztán drámai emelkedést találtak 2225 évvel ezelőtt – nem sokkal azután, hogy hasonló emelkedést észleltek az ókori római csontvázakban.

„A változások egybeesnek a hellenisztikus Görögország rómaiak általi meghódításával, akik ezt követően maguknak követelték a régió gazdag természeti erőforrásait” – magyarázza Joseph Maran, a Heidelbergi Egyetem régésze.

Eközben a pollenek változásai a gazdaságban bekövetkezett változásokat azonosították, ahogy az ókori Görögország nagyrészt pásztortársadalomból egyre inkább monetizálódó társadalommá vált. Úgy tűnik, hogy ez az átmenet mélyreható hatással volt a környezetre, amelyet a széles körű erdőirtás, a mezőgazdaság terjeszkedése és a környezeti nehézfémek lerakódásának jelentős növekedése jellemzett.

Ennek oka az volt, hogy az ókori rómaiak erőltették az olyan fémek, mint az ezüst, az arany és maga az ólom bányászatát és olvasztását, amelyekkel a római vízvezetékeket bélelték. Ez a tevékenység nemcsak ólmot mosott ki a környezetbe, hanem a mezőgazdasági célú földirtás mellett az olvasztóberendezések fűtéséhez szükséges fakitermelés növekedését is igényelte.

„A görög régiók beolvasztása a római politikai szférába lehetőséget biztosított az új uralkodóknak arra, hogy hasznot húzzanak a nemrég megszerzett tartományok természeti erőforrásaiból” – írják a kutatók, „ami a görög bányavidékek kiaknázásának példátlan mértékű növekedéséhez vezetett az arany, ezüst és más fémforrások kitermelése érdekében”.

És valószínűleg az ólommérgezés növekedéséhez a szegény ókori görögök körében.