Mi lett volna, ha az arabok elfoglalják Európát?

Ez az alternatív történelmi forgatókönyv nem tényekre, hanem feltételezésekre épül – mégis elgondolkodtató, hogyan formálta volna át mindezt a tudomány, a vallás és a társadalom fejlődésének útját. Gondoljuk tehát végig ezt a lehetséges történelmi irányt együtt, kedves Olvasó!

Képzeljük el, hogy a kereszténységet Európa nagy részén az iszlám vette volna át, amely a középkorban egyet jelentett a vallással, a politikával, és társadalmi és jogi rendszerként is működött. Nem valószínű, hogy a keresztény vallás teljesen eltűnik, az viszont igen, hogy szinkretikus, különböző vallási formák összeolvadásából létrejött új vallás kialakulása történik meg.

Az arab világ tudományos és kulturális öröksége, különösen a matematikában, csillagászatban, orvostudományban és filozófiában elért eredményei, sokkal hamarabb érték volna el Európa teljes lakosságát. Gondoljunk bele: az arabok által bevezetett arab számok, algebra vagy a görög filozófusok műveinek arab fordításai korábban beépülnek az európai oktatási rendszerekbe. Vajon hol tartana most Európa, ha az „iszlám aranykor” tudományos eredményei már a 8–9. században meghatározzák Európa technológiai fejlődését?

Igaz ez az arab világ kereskedelmi hálózataira és pénzügyi rendszereire, így például a bankrendszer alapjaira is, amelyek látványosan felgyorsították volna az európai gazdasági fejlődést. Európa sokkal hamarabb részévé válna egy globális kereskedelmi hálózatnak, amely az arab világon keresztül Kínáig és Indiáig is elért. A selyemút európai szakaszai például szorosabban kapcsolódhattak volna az iszlám kalifátus kereskedelmi útvonalaihoz.

Az iszlám és a keresztény világ társadalmi normái között jelentős különbségek voltak, amelyek egy esetleges arab dominancia esetén alapjaiban formálják át az európai mindennapokat és társadalmi struktúrákat. A középkori keresztény társadalmakat szigorú hierarchikus rend határozta meg. Az európai feudalizmus alapja a hűbéri lánc és az arisztokrácia, valamint az egyház közötti szoros összefonódás volt. A társadalmi mobilitás rendkívül korlátozott maradt; a jobbágyság és az arisztokrácia között áthidalhatatlan szakadék húzódott.

Ezzel szemben az iszlám társadalmak alapvetően nyitottabbak voltak a társadalmi mobilitásra, különösen a vallási közösségen belül. Bár az iszlám világban is léteztek rabszolgák és osztálykülönbségek, az iszlám hitelvei elősegítették a társadalmi integrációt. A rabszolgák felszabadítása például vallási erénynek számított, és a felszabadítottak gyakran teljes jogú tagjai lehettek a közösségnek. Az iszlám hódítók által elfoglalt területeken a dhimmi-rendszer biztosította a zsidók és keresztények védelmét, bár másodrangú állampolgárokként kellett külön adót, a dzsizját fizetniük.

A középkori keresztény Európában a jog gyakran lokális szokásokhoz igazodott, és az egyházi törvények mélyen befolyásolták a mindennapi életet. A feudális rendszerben az igazságszolgáltatás nagyban függött a helyi földesuraktól, akik gyakran önkényesen döntöttek a közösség ügyeiben. Az egyházi bíróságok jelentős hatalommal bírtak, különösen a házasság, az örökösödés és az erkölcs kérdéseiben.

Az iszlám világban azonban a saría törvényei egy központi, egységes jogrendszert biztosítottak, amely minden hívőre érvényes volt. A saría nem kizárólag vallási törvényeket jelentett, hanem a társadalom szinte minden aspektusát szabályozta, beleértve a családjogot, a kereskedelmi jogot és a büntetőjogot. Az iszlám világban az igazságszolgáltatás központosítottabb volt, és a kadik (bírák) ítéletei általában átláthatóbbak voltak, mint a feudális Európa önkényes döntéshozatala.

A keresztény Európában a nők szerepe elsősorban a családon belülre korlátozódott, és jogilag gyakran a férjük vagy apjuk gyámsága alatt álltak. A nők örökösödési és tulajdonjogai korlátozottak voltak, és az egyház tanításai szerint a nők szerepe leginkább a háztartás vezetésére és gyermeknevelésre korlátozódott.

Az iszlám társadalmakban a nők jogai bizonyos szempontból előremutatóbbak voltak. Az iszlám törvények garantálták a nők számára az öröklés jogát – igaz, ez az örökrész általában kisebb volt, mint a férfiaké. A nők jogilag önállóak lehettek, saját vagyonukkal rendelkezhettek, és akár üzleti tevékenységet is folytathattak. Bár az iszlám világban a patriarchális normák továbbra is meghatározóak voltak, a nők társadalmi szerepe differenciáltabbá vált, mint a keresztény Európában.

A középkori keresztény Európa vallási homogenitásra törekedett, különösen a keresztes háborúk és az inkvizíció időszakában. A vallási másságot gyakran üldözték, és az eretnekmozgalmakat erőszakkal fojtották el.

Az iszlám világ ezzel szemben viszonylag toleráns volt más vallásokkal szemben, különösen a „A Könyv Népével” (zsidókkal és keresztényekkel). Bár a dhimmiként élő nem muszlimoknak másodrangú státuszuk volt, vallásukat és közösségi életüket szabadon gyakorolhatták, ha betartották a kalifátus törvényeit. Ez a fajta kulturális pluralizmus, amelyet például az andalúziai mór uralom alatt megfigyelhetünk, hozzájárult volna egy kevert, többvallású és multikulturális társadalom kialakulásához Európában. Valószínűleg az arab hódítások után kevert társadalmak alakulnak ki, ahol az iszlám társadalmi és jogi normái dominálnak. Ez a rabszolgaság fokozatos átalakulásához vezet, hiszen az iszlámban a rabszolgák felszabadítása vallási erénynek számított.

A mór építészet csodái, mint például az Alhambra vagy a Córdobai nagymecset, egész Európát elárasztották volna. Az arab kalligráfia és ornamentika stílusjegyei dominálnák az európai művészetet és építészetet, és az iszlám vallási szabályok miatti absztrakt ábrázolásmód új irányt szabna a művészeti fejlődésnek.

Az arab kalifátus hosszabb távon is központosított politikai rendszert hozott volna létre, szemben az európai feudalizmus széttagoltságával. Ez akár megalapozhatta volna egy „egységesebb Európa” gondolatát, igaz, egy iszlám politikai és vallási rendszer égisze alatt.

Az arab hódítás teljes sikerének alternatív forgatókönyve egy technológiailag és kulturálisan gyorsabban fejlődő, ám vallásilag és politikailag másképp szervezett Európát alakított volna ki. Vajon ez a verzió valóban jobb lenne, vagy csak más? A történelemben, ahol a „mi lett volna, ha” kérdések soha nem adnak egyértelmű és minden szempontból biztos választ.