A nők uralták a római kor előtti Nagy-Britanniát

A kutatók mintegy 50, Dél-Angliában, együtt eltemetett kelta britnek a genomját szekvenálták, és erős bizonyítékokat tártak fel a női vonalbeli leszármazásra.

A nagyszámú rokonsági csoport tagjai közül, akik a rómaiak Kr. u. 43-ban indított inváziója előtt és után éltek, több mint kétharmaduk egyetlen női őstől származott. Eközben a nem rokon családtagok 80 százaléka férfi volt.

„Ez azt mutatja, hogy a férjek a házasságkötés után a feleségük közösségéhez költöztek, és a földterület potenciálisan a női vonalon keresztül öröklődött” – magyarázza Lara Cassidy genetikus a dublini Trinity College munkatársa.

„Ez az első alkalom, hogy ilyen típusú rendszert dokumentáltak az európai őstörténetben, és ez a nők társadalmi és politikai szerepvállalását vetíti előre.”

A dorseti ásatást a Bournemouthi Egyetem régészei, a genetikai vizsgálatot pedig a londoni Trinity College kutatói végezték.

A kelta briton temetőket ritkán találni, és általában jóval kevesebb temetkezést, mint a dorseti. Ennek ellenére a kutatók több példát is találtak a „matrilokális” társadalmakra a halmazok között.

Ezt azért tudják megállapítani, mert a mitokondriális DNS kizárólag az anyai vonalon keresztül öröklődik. Egy vaskorból származó yorkshire-i temetőben például az egyik domináns matrilineáris vonal i. e. 400 előttre datálódott.

De ahogy Cassidy elmagyarázta Becky Ferreirának a The New York Timesban, a „matrilokális” nem egyenlő a „matriarchális”-kal. A kelta brit társadalomban férfiak is tölthettek be hatalmi pozíciókat.

A rómaiakat kétségtelenül megdöbbentette egy ilyen női dominanciájú struktúra, ahol a nők örökölhettek vagyontárgyakat, vagy válhattak.

A régészeti lelőhelyeken gyakran a kelta nők kapják a legpazarabb temetéseket, ami a társadalomban elfoglalt magas státuszra utal. Hadseregeket is vezettek.

Boudica – egy harcos királynő, aki arról híres, hogy a rómaiak elleni felkelés élére állt – Dio Cassius római történetíró leírása szerint „a legfélelmetesebb”, és „nagyobb intelligenciával rendelkezett, mint ami gyakran a nőkre jellemző”.

Boudica serege két várost is kifosztott, és 80 000 római és szövetségesük életét oltotta ki. Dio Cassius rámutat, hogy „mindezt a pusztulást egy nő hozta a rómaiakra, ami önmagában véve a legnagyobb szégyent okozta számukra...”.

„Azt feltételezik, hogy a rómaiak eltúlozták a brit nők szabadságjogait, hogy egy zabolátlan társadalom képét fessék” – magyarázza Miles Russell régész, a Bournemouthi Egyetem munkatársa, aki a dorseti ásatásokat vezeti.

„De a régészet, és most már a genetika is azt sugallja, hogy a nők a vaskori élet számos területén befolyásos szerepet játszottak. Sőt, lehetséges, hogy az anyai felmenők voltak a csoportidentitás elsődleges alakítói”.

A tanulmányról a Nature számára készített független értékelésében Guido Alberto Gnecchi-Ruscone evolúciós antropológus szerint a bizonyítékok „meggyőzők”, és úgy tűnik, hogy a „matrilokális” társadalom, amelyben a férfiak a csoportok között mozognak, „széles körben elterjedt volt a szigeten, és évszázadokon át gyakorolták”.