Történelem
Kardra tett kéz: a katonai eskü története Mezopotámiától a magyar honvédségig
Miért mond az ember ünnepélyes igent a harcra, akár az élete árán is?
Vajon mit jelentett az eskü a legrégebbi időkben?
Az emberiség már akkor esküt tett, amikor még sem írás, sem egyenruha nem létezett. Mezopotámia kőtáblái és az egyiptomi sírfestmények egyaránt tanúskodnak arról, hogy a katonák valamilyen isteni védelem vagy bosszú jegyében vállalták a harcot.
Az asszír katonák például gyakran Mardukra vagy Assurra tettek fogadalmat, hogy „nem hátrálnak meg, amíg kardjuk kézben van”. Nem mintha lett volna választásuk, de az eskü segített elhitetni velük, hogy ez a dolog szabad akarat kérdése.
Az ilyen korai eskük szinte mindig vallási alapúak voltak. A harcos az istenek előtt kötelezte el magát és az istenek, mint tudjuk, nehezen bocsátanak meg, ha megszeged a szavad.
Aztán jött Róma, ahol az eskü már nem az istenekhez szólt, hanem az államhoz. A római katonai eskü, azaz sacramentum militiae, már messze túlmutatott a valláson. Ez már inkább állami lojalitás volt, nagyon vastagon írva. A római légiók minden tagja egyéni esküt tett a consulra vagy később a császárra. Nem a hadseregre, nem az istenekre, az emberre, aki parancsolt. Ez volt az egyik legerősebb kötés a világ hadtörténetében.
És mit mondtak? Valahogy így hangzott: „Esküszöm, hogy megteszem, amit parancsolnak, nem hagyom el a zászlómat, és nem fosztok ki senkit.” Ha valaki megszegte az esküt, nem elbocsátás, hanem keresztre feszítés várta.
A kereszténység megjelenésével az eskü új értelmet nyert.
Az eskü vallási dimenziója a kereszténység terjedésével új értelmet nyert. Már nem csupán istenekre, hanem az egy igaz Istenre, sőt konkrétan a Szentírásra kezdtek esküdni. A kereszténység korai évszázadaiban még erős volt a tiltás. Jézus a Hegyi Beszédben egyértelműen fogalmaz: „Ne esküdjetek.” De az államérdek végül meggyőzőbbnek bizonyult, és a 9. századra már szinte minden keresztény királyságban a Biblia lett az eskü letéteményese.
A modern korban már nem mindig az istenek kaptak szerepet. A 18–19. századtól a világ egyre inkább szekularizálódott és ezzel együtt az eskük is. Az Egyesült Államok hadseregében a mai napig lehet Bibliára esküdni, de lehetőség van arra is, hogy valaki egyszerűen csak „hivatalos fogadalmat” tegyen Isten említése nélkül. Franciaország a forradalom után például kifejezetten tiltotta a vallási formulákat az állami eskükben.
Magyarországon viszont a vallási formula a mai napig él. De a fordulat nem jelentette a tradíciók végét. A legtöbb európai országban, köztük Magyarországon is, az eskü szövege továbbra is tartalmaz vallási elemeket. A magyar katonai esküben például így hangzik: „Isten engem úgy segéljen.” Aki nem vallásos, az választhatja a „Foglalkozásom gyakorlása során hű leszek a hazához” típusú megfogalmazást.
Végül nézzük, mit jelent ma a katonai eskü, 2025-ben Magyarországon.
Ma már nem istenek vagy császárok előtt esküsznek a katonák, hanem alkotmányra, zászlóra és népre. Az amerikai katonák az Egyesült Államok alkotmányára teszik le a fogadalmat. A britek a királyra, a németek a nép szolgálatára. A magyar honvéd a „Magyarország védelmére” kötelezi el magát, lehetőleg szuronyos díszmenet kíséretében. Az eskü ma már inkább lelki gesztus, mint szakrális aktus. Egy belső határvonal átlépése. Egy pillanat, amikor az ember kimondja: „Mostantól nem csak én vagyok. Hanem egy közösség. Egy eszme. Egy cél.”
Az elmúlt évezredek katonai esküi számos kérdést hagytak örökségül, olyanokat, amelyek máig ott lebegnek minden szertartás, minden eskütétel pillanatában.
Miért fontos ma is az eskü a hadseregben?
Mert az egyéni felelősséget a közösség szolgálatába állítja, és megerősíti a katonai etika alapjait.
Számít-e még a vallás a katonai eskükben?
Egyre kevésbé. A vallási elem ma már személyes választás kérdése, nem elvárás.
Mi a különbség a múlt és a jelen esküi között?
A múltban az isteni ítélet dominált, ma az állam és a közösség iránti felelősség a vezérfonal.
Lehet-e ma katonai eskü vallási formula nélkül?
Igen, a legtöbb ország lehetőséget biztosít semleges, állami fogadalom megtételére is.
