Történelem
Hihetetlen okból tűnt el ez a legendás állat
Napjainkig úgy gondoltuk, hogy a mamutok pusztulásáért kizárólag az embert terheli a felelősség
A kutatók szerint a jégkorszak lezárultával drámai mértékű globális felmelegedés kezdődött, ez pedig magával hozta a növények elszaporodását. A növénytakaró növekedésével rengeteg virágpor került a levegőbe, ami allergiás reakciókat váltott ki az állatokban – szaglásuk drasztikusan romlott, ami többek között a kommunikációjukat is akadályozta. Az, hogy a szaporodási időszakban az állatok nem tudták szag alapján megtalálni párjukat, gátolta a reprodukció sikerét, ami a populáció összeomlásához vezetett. A mamutok kihalása gyakorlatilag elkerülhetetlenné vált.
„Az állatok kihalásának egyik lehetséges okozója a klímaváltozás során a szaglásvesztés lehet, ami a növénytakaró változásakor kialakuló allergiás reakciók miatt következik be. Munkánk egyik célja az, hogy felvessük a mamutok és más állatok kihalásának egy új evolúciós mechanizmusát, amely a kommunikáció megszakadásán alapul” – írták a kutatók a tanulmányban, amelyet az Earth History and Biodiversity című folyóiratban tettek közzé.
Mamut kihalása – így lehet feltárni, mekkora szerepe volt az allergiának
A gyapjas mamutok (Mammuthus primigenius) a pleisztocén korszakban (2,6 millió–11 700 évvel ezelőtt) éltek. Nagyjából tízezer évvel ezelőtt tűntek el, bár egy kisebb populáció egészen négyezer évvel ezelőttig fennmaradt az Oroszország keleti részén található Wrangel-szigeten. A kutatók szerint a beltenyészet, az emberi vadászat és a növénytakaró változásai együttesen vezettek a mamutok kihalásához, de továbbra is vita van arról, hogy ezen tényezők milyen mértékben járultak hozzá a faj eltűnéséhez.
A kutatók szerint az allergia valószínűleg a mamutok több létfontosságú funkcióját is megzavarta. Az állatok a szaglásukat az élelem és társaik megtalálására, tájékozódásra, menekülésre használták, így a szaglásvesztés védtelenné tette őket minden külső hatással szemben.
· A szakértők a kutatás során a mamutok maradványait fogják vizsgálni és a mumifikálódott szövetekbe beágyazódott polleneket keresnek.
· Ezt követően azt kell megnézni, hogy a virágpor és más növényi maradványok okoztak-e allergiás reakciókat a mamutok szervezetében.
Ennek kiderítéséhez a kutatók az allergiás reakciók idején keletkező immunglobulin E (IgE) nevű fehérje nyomait keresik, amely a bélrendszerben termelődik és kimutatható az állatok fosszilizálódott székletében. A tanulmány szerint eddig egyetlen korábban publikált kutatás sem kereste az IgE nyomait az ősi emlősök székletmintáiban.
Hiányzik a döntő bizonyíték
Nem minden szakértő van azonban meggyőződve arról, hogy a pollenallergia döntő tényezőnek számított a mamut kihalásában.
Ez az elképzelés elég hihetetlennek tűnik, és nem biztos, hogy valaha is tudják majd bizonyítani” – mondta a Live Science magazinnak Vincent Lynch, a New York-i Buffalo Egyetem evolúcióbiológusa, aki nem vett részt a most közölt tanulmány elkészítésében.
Lynch szerint ugyanakkor az ősi DNS-minták arra utalnak, hogy az utolsó gyapjas mamutok elvesztették azon képességüket, hogy bizonyos növényeket kiszagoljanak. A Wrangel-szigetről származó egyik mamut genomját sikerült rekonstruálni, és abban olyan génmutációkat találtak, amelyek a virágillatok érzékelésének képességét befolyásolták.
Mindez arra utal, hogy a faj utolsó tagjai már nem tudtak kiszagolni bizonyos virágos növényeket.
Lynch úgy véli, a tanulmány szerzőinek további kísérletekkel és adatokkal is igazolniuk kell elméletüket, és csak ezt követően lehet komoly kihalási tényezőként említeni az allergia okozta szaglásvesztést.
