Hogyan vezethetett egy középkori pöcegödör végzetes tragédiához

Henrik eltökélte, hogy nyugvópontra juttatja a nézeteltérést, amelynek pontos tartalmát máig sem ismerjük: valószínűleg egy régóta húzódó földvita állt a háttérben. A mindössze 18 esztendős uralkodó fel is vette a kesztyűt, összehívta arisztokratáit és magas rangú hivatalnokait a királyság minden vidékéről, amelyet a Szent Péter-templomban (Peterskirche) vagy az ahhoz tartozó valamelyik egyházi épületben tartottak.

A küldöttek és kíséretük elözönlötték a várost, sokan a július 26-án rendezett gyűlés előtti napon érkeztek csak Erfurtba. Ám nem sokkal azután, hogy megnyitották az összejövetelt, beütött a katasztrófa. A rozoga fapadló megadta magát a rengeteg – feltehetőleg jól táplált – nemesember súlya alatt, és a résztvevők szerencsétlenségükre az emeleti teremből a földszintet is átszakítva az épület alatti termetes latrinába zuhantak.

Elkerülhetetlen volt a tömeges tragédia: legalább hatvan, más források szerint talán száz ember is meghalt a balesetben, akik részben a zuhanástól, részben a fulladástól, részben az emésztőgödörben felszabaduló mérges gázoktól, részben a rájuk eső törmelékektől lelték halálukat.

Meglepő módon azonban az esemény főszereplői sértetlenül megúszták. Henrik király éppen egy kőpadlós falfülkében diskurált a mainzi érsekkel, amikor beütött a krach, majd amíg létrákkal nagy nehezen kimentették őket, a vas ablakrácsokba kapaszkodva küzdöttek az életükért. A türingiai tartománygróf szintén szerencsésen túlélte a szerencsétlenséget.

A középkori latrinákat meglehetősen primitív módon, sőt tulajdonképpen elég veszélyesen alakították ki – csak kijelöltek erre egy helyiséget vagy ástak egy gödröt, amelyet addig használtak, amíg teljesen meg nem telt, vagy az eső- és folyóvíz el nem mosta –, a modern mellékhelyiségek kívánalmainak távolról sem feleltek meg. A korszak egyik legbizarrabb incidense, az erfurti latrinabaleset a napnál világosabban jelezte az ilyesfajta alkalmi megoldások hátulütőit.

A balul elsülő eset az európai történelem egyik emlékezetes jelenete, különösen úgy, hogy Henrik csak hajszállal élte túl a tragédiát, így a Német-római Császárság sorsa is máshogy alakulhatott volna.