Történelem
Fajunk kereszteződött a neandervölgyiekkel – és most már azt is tudjuk, hogy hol
A fajok közötti hancúrozásnak az öröksége még ma is él
A tudósok alaposan megvizsgálták a két faj földrajzi eloszlását Délnyugat-Ázsiában és Délkelet-Európában azon időpont körül, amikor tudomásunk szerint a késő pleisztocén idején összekapcsolódtak.
Ennek során egy egyértelmű helyet fedeztek fel, ahol a két emberi faj átfedésben volt egymással, és valószínűleg kereszteződött: a Zagrosz-hegység, a Perzsa-fennsík hosszú hegyvonulata, amely a mai Irán, Észak-Irak és Délkelet-Törökország határain át húzódik.
A Zagrosz-hegység ideális hely lett volna a két faj találkozására. A régió változatos biológiai sokféleséggel és domborzattal rendelkezik, amely alkalmas nagy, stabil emberi populációk eltartására. Ráadásul a pleisztocén klímaváltozások idején a bolygó más részeiről érkező embereket is befogadhatta, és folyosóként szolgálhatott a hűvösebb palearktikus terület és a melegebb afrotropikus terület között.
A helyszín továbbá jól illeszkedik a régészeti feljegyzésekhez és a genetikai bizonyítékokhoz. A Zagrosz-hegység régiója gazdag régészeti lelőhelyekben, amelyek mind a neandervölgyiek, mind a Homo sapiens ősemberek maradványait tartalmazzák.
Az egyik leghíresebb az észak-iraki Kurdisztán régióban található Shanidar-barlang, ahol a valaha feltárt, legjobban megőrzött neandervölgyi csontváz található. Itt található a híres „virágtemetés” is, egy neandervölgyi csontváz, amelyet a jelek szerint növényi pollenekkel szórtak tele. Az, hogy a virágok elhelyezése szándékos volt-e vagy sem, továbbra is vitatott.
Nagyjából ugyanabban az időben, amikor a neandervölgyiek a térségben tartózkodtak, bizonyítékok mutatják, hogy a Perzsa-fennsík fontos csomópontként szolgált a Homo sapiens számára, amikor elindultak a fő vándorlásukra Afrikából.
Összességében számos bizonyíték arra utal, hogy a Zagrosz-hegység – amely Európa, Ázsia és Afrika kereszteződésénél ült – volt az a hely, ahol a különböző emberfajok összefutottak egymással abban az időben, amikor tudomásunk szerint a keveredés megtörtént.
Ennek a, fajok közötti hancúrozásnak az öröksége még ma is él. A tudósok 2010-ben fedezték fel, hogy a Homo sapiens és a neandervölgyiek keresztezték egymást, amikor először szekvenálták a teljes neandervölgyi genomot.
További munkával kiderült, hogy a ma élő, nem afrikai emberek genomjának egy-négy százaléka a neandervölgyiektől származik. Ezek a gének továbbra is alakítják megjelenésünk és viselkedésünk számos aspektusát, a nagyobb orrtól és az alacsonyabb fájdalomküszöbtől kezdve a Covid–19-re és a depresszióra való, erősebb hajlamig.
