Történelem

A történelem legkeményebb édesanyja

Sziszigambisz, egy Perzsa királynő rendíthetetlen hűsége és kegyetlensége

A történelem színpadán számos kiemelkedő női alak tűnt fel, de kevesen testesítik meg olyan egyértelműen a hűség, a keménység és az anyai szeretet ellentmondásos keverékét, mint Sziszigambisz, III. Dareiosz perzsa király édesanyja. Egyike azon keveseknek, akik méltósággal és tisztelettel viselték el a birodalmuk bukását és fia halálát. Sziszigambisz története az ókori világ egyik legkomplexebb és legmegrázóbb anyai sorsát mutatja be. A kérdés – hogy elárulta-e fia emlékét azzal, hogy III. Dareiosz halála után mélyen tisztelte Nagy Sándort, fia legyőzőjét – rendkívül összetett és több szempontból is megközelíthető.

A történelem legkeményebb édesanyja
Dareiosz családja Nagy Sándor előtt
Fotó: AFP/Leemage

Kr. e. 331-ben a mai Észak-Irak területén zajlott le a Gaugamélai csata, ahol Nagy Sándor legyőzte III. Dareioszt, ezzel megpecsételve a perzsa birodalom sorsát. A győzelem történelmi jelentőségű fordulópontot jelentett a Nyugat-Ázsiai történelemben. Nagy Sándor, a makedón király, és III. Dareiosz, a Perzsa Birodalom uralkodója itt mérték össze erejüket egy mindent eldöntő ütközetben, amely végül a perzsa hatalom hanyatlását és a makedón hegemónia megszilárdulását hozta magával.

A Gaugamélai csata előtt Nagy Sándor már több győzelmet aratott a perzsák felett, többek között a Granikoszi és az Isszoszi csatákban. Dareiosz mindezek ellenére újabb sereget tudott felállítani, és igyekezett megvédeni birodalmát a feltörekvő makedón uralkodóval szemben. A perzsa sereg jelentős túlerőben volt: mintegy 100 ezer katonával, köztük nehézlovassággal, íjászokkal és a híres perzsa harci szekerekkel.

Nagy Sándor seregének létszáma körülbelül 47 ezer fő volt, ám stratégiai zsenialitása és harcosainak fegyelmezettsége ellensúlyozta a létszámhátrányt. Sándor a csatát azzal kezdte, hogy haderejét két részre osztotta, így kényszerítve Dareioszt, hogy széthúzza erőit. A makedón király saját szárnyán vezette a támadást, amelyet egy merész oldalirányú manőver követett.

A perzsa vonalakban zűrzavar támadt, amikor Sándor lovassága áttörte a bal szárnyat, és egyenesen Dareiosz irányába tört előre. A perzsa uralkodó pánikba esett és elmenekült a csatatérről, ami demoralizálta a perzsa sereget, és végül teljes összeomláshoz vezetett.

Gaugamélánál elért győzelme döntő fontosságú volt Nagy Sándor számára, mivel ez a diadal biztosította számára a perzsa birodalom központi területeinek megszerzését. Dareiosz menekülése után Sándor gyorsan előrenyomult, elfoglalta Babilont, Szúszát és végül Perszepoliszt, a perzsa birodalom szívét.

A Gaugamélai csata nemcsak a perzsa birodalom végét jelentette, hanem Nagy Sándor legendájának megszilárdításához is hozzájárult. A csatában tanúsított stratégiai zsenialitása és katonai erényei révén Sándor a történelem egyik legnagyobb hadvezérévé vált. Dareiosz sorsa viszont megpecsételődött: röviddel a csata után saját tábornokai árulása miatt életét vesztette.

Sziszigambisz és családja is fogságba esett, ám a makedón uralkodó nem a szokásos kegyetlenséggel bánt velük. Nagy Sándor különleges tisztelettel kezelte Sziszigambiszt, ami egy nem mindennapi emberi gesztus volt egy legyőzött ellenséggel szemben.

A király anyjaként a helyzete rendkívül bonyolult volt. Egyes történészek szerint az idős királynő tisztelete Nagy Sándor iránt inkább a túlélési stratégia része volt, mintsem hűségének valódi megváltozása. Az ókori világban az ilyen gesztusok gyakran azt szolgálták, hogy a legyőzöttek megőrizzék méltóságukat, és biztosítsák családjuk biztonságát.

Sziszigambisz mély tisztelettel viseltetett Nagy Sándor iránt, mivel Sándor tisztelettel és megbecsüléssel bánt vele és családjával. Az egyik legismertebb történet szerint, amikor Sziszigambisz először találkozott Nagy Sándorral, tévedésből Hefaisztiónt, Sándor legközelebbi barátját és hadvezérét köszöntötte királyaként. Sándor azonban nagylelkűen kijavította őt, mondván: „Ő is Sándor.” Sziszigambisz a többi perzsa fogoly dacos büszkeségével szemben feltűnően támogatta és tisztelte Nagy Sándort, miután fia, Dareiosz vereséget szenvedett és menekülni kényszerült. Amikor Dareioszt végül saját emberei elárulták és meggyilkolták, Sziszigambisz állítólag nem mutatott nagy gyászt fia halála miatt. Sőt, egyes források szerint hálás volt Nagy Sándornak, amiért bosszút állt Dareiosz gyilkosain. Ez a viselkedés, amelyet sokan hidegvérűnek és kegyetlennek tartottak, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ilyen negatív képet alakítottak ki róla az utókorban.

Valójában III. Dareiosz halála mélyen megrendítette Sziszigambiszt. Fia halálhíre után a történetek szerint az idős királynő magába roskadt és végül önként választotta a halált, hogy csatlakozzon elvesztett gyermekéhez. Ez a tragikus végkifejlet mutatja, hogy Sziszigambisz mindenek felett fiához maradt hűséges, még akkor is, amikor a világ körülötte összeomlott.

Bár Sziszigambisz viselkedése első pillantásra ellentmondásosnak tűnhet, valójában mélyen emberi és érthető. Az ellenséges hódító iránti tisztelet megadása nem jelentette fia emlékének elárulását, hanem inkább egy bonyolult politikai és személyes helyzet kezelésének egyik módját. Az idős királynő hűsége és keménysége egyaránt a túlélés és az anyai szeretet kifejeződése volt. Fontos megérteni, hogy nem azonosult Nagy Sándor tetteivel vagy céljaival, hanem a helyzet kényszerűségei között próbálta megőrizni méltóságát és családja maradék biztonságát. Az ókori világban az ilyen gesztusok gyakran inkább a túlélési stratégia részét képezték, mintsem valódi hűségváltást jelentettek volna.

A történelem során számos példát találhatunk arra, hogy az uralkodók és családtagjaik, miután vereséget szenvedtek, új hatalommal szemben mutatott tisztelettel próbáltak megbékélni a helyzettel. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy elárulták volna saját múltjukat vagy szeretteik emlékét, az ő esetében is inkább arról van szó, hogy egy anyának a fia iránti szeretete és hűsége túlélt minden politikai változást és személyes tragédiát.

Sziszigambisz története emlékeztet bennünket arra, hogy az emberi motivációk és cselekedetek gyakran túlmutatnak az egyszerű megítélésen. Az anyai szeretet és hűség határai, valamint a politikai túlélés kényszerei különös módon fonódnak össze ebben a történetben. Sziszigambisz alakja nemcsak a történelem egyik legkegyetlenebb és legkeményebb anyjaként, hanem a szeretet és hűség rendíthetetlen példájaként is emlékezetes marad.

Kapcsolódó írásaink