A világ egyik legrégebbi játékát talán mégsem az ókori Egyiptomban találták fel

Az 58 lyuk játékot, amelyet néha „kopók és sakálok” néven is emlegetnek, mivel egyes játékfigurákba állatfejeket véstek, évszázadokon át játszották, a bronzkor közepétől a vaskorig. Egy deszkából áll – néha egy célzottan készített tárgyból, de néha egyszerűen egy sík felületbe vésett faragványból –, amelybe lyuksorokat fúrtak.

Összesen 58 lyuk van a táblán, amelyek középen két párhuzamos, tíz lyukból álló sorban helyezkednek el, amelyeket aztán egy 38 lyukból álló ív vesz körül. A játék során a játékosok fejenként öt pálcát kapnak, és felváltva mozgatják őket a lyukak mentén a kiindulási ponttól, majd a saját oldalukon felfelé a végpontig. Néhány lyuk között vonalak húzódnak. Ezek a vonalak „csúszdaként” vagy „létraként” szolgálnak, és lehetőséget adnak a játékosnak arra, hogy gyorsan előrehaladjon vagy véletlenül visszaessen.

A második évezredből származó, díszes, ötvennyolc lyukú tábla egyik példája, amelyet Thébában találtak. A csapoknak bonyolultan faragott feje van, némelyik kutyát, némelyik sakált ábrázol.

Azt, hogy egy játékos mennyi helyet mozoghat egy menetben, kockadobással, pálcadobással vagy valami hasonlóval határozzák meg. Meg kell jegyezni, hogy a játék évszázadok alatt fejlődött, így különböző időkben vagy különböző helyeken más-más módon játszhatták.

Jelenleg mintegy 80 megmaradt játéktáblát ismerünk. A tábla alakja általában azt jelzi, hogy mikor és hol készült, és a játékra széles körben találtak példákat, többek között Egyiptomban, Mezopotámiában, Iránban és Anatóliában.

A legrégebbi keltezésű példány az el-Assasif sírból származik, amely egy Luxor melletti nekropoliszban található, az egyiptomi Théba nyugati partján. A játék valószínűleg az i. e. 2060 és 2009 között uralkodó II. Mentuhotep fáraó egyik tisztviselőjéhez tartozott.

Mivel a legrégebbi keltezésű táblákat Egyiptomban találták, gyakran feltételezik, hogy a játékot itt találták fel. Más tudósok szerint a játék Délnyugat-Ázsiából származhatott, ahol népszerű volt, és ahol a jelek szerint hosszabb ideig használták folyamatosan.

A Walter Crist és Rahman Abdullayev régészek által végzett új kutatások most még inkább alátámasztják ezt az érvelést.

A tanulmány szerint Azerbajdzsánból származó bizonyíték van arra, hogy az emberek a Kr. e. harmadik évezred végén és a második évezred elején játszották a játékot, jóval azelőtt, hogy Egyiptomban megjelent volna.

A játék legjobban feljegyzett változata a Gobustan Nemzeti Parkból származik, a Kaszpi-tenger nyugati partja közelében, Bakutól délnyugatra. A játék egy kőbe „csipegetett” mintából áll.

„A sekély mélyedések sorozataként ábrázolt, egyes lyukakat összekötő keskeny csatornákkal ellátott minta nagyon hasonlít a Délnyugat-Ázsiában és Egyiptomban talált táblákra” – írja Crist és Abdullayev.

„Nyilvánvaló, hogy a középső bronzkorban Északkelet-Afrikára és Nyugat-Ázsiára kiterjedő játékkultúrák közé tartozott a Kaukázus vidéke is.”

Bár munkájuk azt sugallja, hogy az 58 lyuk délnyugat-ázsiai eredetű lehetett, mielőtt Egyiptomban népszerűvé vált, a szerzők hangsúlyozzák, hogy több információra lenne szükség ahhoz, hogy bármelyik kultúrának tulajdonítsák a feltalálását.

„Bárhonnan is származott az ötvennyolc lyukú játék, gyorsan átvették és játszották a legkülönbözőbb emberek, a Középső Birodalom egyiptomi nemességétől a kaukázusi marhapásztorokig, az anatóliai óasszír kereskedőktől a Középső Birodalom piramisait építő munkásokig” – írják.

A játék elterjedése bizonyítja, hogy a játékok „társadalmi kenőanyagként” működnek, megkönnyítve a társadalmi és kulturális határokat átlépő interakciót.

„A játékok különösen alkalmasak a kereskedők közötti kapcsolatok kiépítésére, mivel a játékok az emberek által használt egyik módja a megbízhatóság megítélésének, ami a jövőbeli társadalmi és gazdasági kapcsolatokra ad információt” – magyarázzák a szerzők.