Történelem

Buda 1849-es visszavívása nem téves időpazarlás volt, hanem logikus diadal

Hermann Róbert történész szerint a tavaszi hadjárat Bécs elleni folytatása kockára tett volna minden addig elért sikert

Régóta tartja magát az a nézet, hogy az 1848–49-es szabadságharc talmi diadala volt Buda várának május 21-én történt visszafoglalása, mert ezzel a magyar fősereg három hetet elvesztegetett, ami a küzdelem folytatása során meghatározó volt. A 175 évvel ezelőtti eseményeket feltáró sorozatunk szakértője, Hermann Róbert, Széchenyi-díjas történész cáfolja ezeket az érveket, sőt meggyőződése, hogy a komáromi erődrendszer felszabadítása után ez volt a leglogikusabb lépés, még akkor is, ha néhány hónappal később Kossuth és Görgei is hibának érezte a főváros visszafoglalására fordított időt.

Buda 1849-es visszavívása nem téves időpazarlás volt, hanem logikus diadal
Budavár ostromának legismertebb alkotása
Fotó: Wikipedia – Than Mór festménye

A szabadságharc kapcsán gyakorta történészek is vitatták és vitatják, hogy a tavaszi hadjárat végén, Komárom felszabadítását követően nem az ellenséget űzte tovább a fősereg, hanem Kossuth Lajos kormányzó nyomására Buda felszabadítására indult. Ezt mint az elszalasztott három hetet szokták emlegetni.

– A nagy katonai teoretikust, Carl von Clausewitzet idézve: „A háború nem más, mint a politika folytatása más eszközökkel.” A hadműveleti célok meghatározásában a politikának mindig meghatározó szerepe van. A tavaszi hadjárat haditervében is benne van az a feltételezés, hogy Komárom felszabadításával esetleg harc nélkül sikerül elérni a főváros felszabadítását, amire azért is szükség van, mert április 14-én az országgyűlés kimondja Magyarország függetlenségét és a Habsburg-ház trónfosztását, és az elég furcsán néz ki, ha egy ország függetlennek nevezi magát, miközben a fővárosában jelentős létszámú ellenséges kontingens tartózkodik. A politikai szempontok mellett a közigazgatásiak sem elhanyagolhatók, hiszen az ország középpontjából könnyebb kormányozni, mint Debrecenből. A hajdúsági város kényszermegoldásnak jó, de hosszú távon tényleges igazgatási központként nem nagyon működhet.

Pest bombázása az 1849-es ostrom idején, amikor a pesti rakparti paloták többsége megsemmisült
Pest bombázása az 1849-es ostrom idején, amikor a pesti rakparti paloták többsége megsemmisült
Forrás: Wikipedia – Rohm Alajos színezett litográfiája

Buda felszabadítása tehát legkevésbé sem presztízskérdés, hanem nagyon is logikus érvek szólnak mellette, még katonai megfontolások alapján is célszerű.

– Görgei úgy érezheti ekkor, hogy végre helyreállt a jó viszony Kossuthtal, és úgy gondolkodik, hogy amennyiben lehet, ezt fenn kell tartani. Ez egyébként nemcsak a saját véleménye, hanem Klapka Györgyé is, aki Buda visszavételének egyik leglelkesebb híve a haditanácsban. A tavaszi hadjárat terve Komáromig szól. Görgei emlékirataiból is az derül ki, hogy amikor visszafoglalják az országot a Vágig, lehetne menni a Lajtáig, de ezeknek a területeknek olyan különösebb értéke nincs akkor, viszont a téli hadjárat tapasztalata, hogy ezeket a területeket nehéz megtartani. Nem tudni egyértelműen, hogy Kossuth ténylegesen parancsba adja-e Buda visszafoglalását, vagy csupán kifejezi azon vágyát, hogy jó lenne, ha a főváros visszakerülne a mi kezünkbe. Az nyilvánvaló, ha az államfőnek ilyen kívánsága van, az egészen más súllyal esik latba, mintha csak a közvélemény kívánságaként a sajtóban jelenik meg. Másrészt számos katonai ok támasztja alá ezt a tervet. Egyrészt foglalkoztatni kell a hadsereget, tehát kell találni valamilyen értelmes hadműveleti célt, ugyanakkor kockázatosnak tűnik a hadműveletek folytatása Bécs irányába.

Görgeinek Komárom felszabadítása után van huszonhétezer embere és száztíz-százhúsz ágyúja, míg a Bécs előtt álló ellenséges főerőknek május elsején az ütközetlétszáma ennek az erőnek majdnem a duplája, akár a tüzérséget, akár az élőerőt nézzük.

A tavaszi hadjárattal ugyanis nemcsak azt sikerül elérni, hogy kiszorítják az ország nagy részéről az ellenséget, hanem az addig egymástól nagy távolságra lévő császári erők összeszorulnak Bécs előterében.

A folyamatos visszavonulás ellenére a császári csapatok megsemmisítő vereséget sehol nem szenvedtek el, rendezett állapotban, a további harcra készen álltak.

– A császári csapatok harcászati teljesítménye kimondottan jó a tavaszi hadjárat során, az ütközeteket és csatákat nem úgy vesztik el, hogy hanyatt-homlok elfutnak, hanem rendezetten vonulnak vissza, egyedül a nagysallói ütközetben szenved el súlyosabb veszteségeket néhány dandár, miután rázúdul a magyar túlerő, de például április 26-án Komáromnál az ellenséges lovasság majdnem legázolja Klapka gyalogságát. A jelek azt mutatják, hogy egy újabb támadásnál újabb és újabb nehézségekbe fogunk ütközni, mert amíg az osztrákok a saját hadműveleti és utánpótlási vonalaik mentén vonulnak vissza, addig a magyaroké folyamatosan meghosszabbodik. Például a lőszerszállítmányok egyre esetlegesebben követik a sereg útvonalát, nem tudnak vele ténylegesen lépést tartani.

A Tabán felől indított támadás
A Tabán felől indított támadás
Forrás: Wikipedia – Ismeretlen művész olajfestménye

Buda visszafoglalása több szempontból is fontos, hiszen ekkor már áll a Lánchíd, amely az egyetlen stabil összeköttetési pont a folyó két partja között, valamint a várban állomásozó ötezer fős helyőrséget sem lehet őrizetlenül otthagyni, ami folyamatosan csapatokat von el a főseregtől.

– Azzal is tisztában vannak, hogy a Jellačić-hadtest a Duna jobb oldalán dél felé tart, és minden további nélkül visszafordulhat, ha nem érzi a fenyegetettséget. A Duna–Tisza-közén pedig nem áll jelentős magyar erő, leszámítva azokat, amelyeket még április 8–9-e környékén otthagynak a főváros előterében Windisch-Grätz megtévesztésére. Ahhoz, hogy tiszta hadműveleti helyzetet lehessen teremteni, és fel lehessen szabadítani azokat az erőket, amelyeket leköt a budai helyőrség, vissza kell szerezni a fővárost. A politikai, a katonai és a praktikus szempontok is amellett szólnak, hogy Budát vissza kell venni az ellenségtől.

Nyugodtan kimondhatjuk, hogy csupán utólagos okoskodás hibának minősíteni a csapatok visszafordítását Komáromtól.

– Később, augusztusban és szeptemberben már Görgei és Kossuth is hibának minősíti, de az adott pillanatban szerintem sokkal okosabban nem lehetett volna dönteni. El lehet játszani azzal a gondolattal, hogy huszonhétezer fővel elkezdik üldözni az ötvenezres ellenséges főerőt, és mi történik, ha belefutnak egy nagy vereségbe Bécs előterében. Gyakorlatilag a tavaszi hadjárat minden eredménye egy pillanat alatt semmivé válhat.

Ők akkor még nem tudják, de mi utólag már tudhatjuk, hogy az orosz intervenció kérdése eldől ekkorra, és az sem akadályozná meg, ha elfoglalnák Bécset a magyar csapatok.

Osztrák részről semmilyen megegyezésre nincs hajlam, utólag sem látszik olyan hadműveleti lehetőség, amellyel a tárgyalóasztal mellé lehetett volna kényszeríteni őket.

Az utólagos értékelések azt is a budai ostromot irányítók szemére vetették, hogy a nélkülözhetetlen ostromütegek nélkül vonult fel a magyar sereg Komáromból a fővároshoz.

– A főhadiszállásra olyan hírek érkeznek, hogy a budai helyőrség alapvetően demoralizált csapatokból áll, az ott lévő olasz zászlóalj alig várja az átállás lehetőségét, az erődítmény nem rendelkezik komoly védelmi képességekkel. Elég lesz egy nagyszabású demonstráció, és azonnal kitűzik a fehér zászlót. Amikor Buda alá érkeznek a csapatok, akkor tapasztalják a vezetők, hogy nem egészen ilyen a helyzet. Heinrich Hentzi vezérőrnagy, a várparancsnok a lehetőségekhez képest jól megerősíti a várfalakat, a várőrség nem akarja megadni magát, sőt elszántan védekeznek, és még az olaszok is kitesznek magukért a remélt átállás helyett. Azt érdemes hozzátenni, hogy az az idő, amit így elveszít a tényleges ostromművelet, az körülbelül egy hét, aminek a továbbiak szempontjából nincs túlzott jelentősége, mert a Délvidékről és Erdélyből remélt erősítések soha nem érkeznek meg a főhadszíntérre, így az az ötvenezres erő, ami – Kossuth szerint is – egy Bécs elleni támadáshoz minimálisan szükséges lenne, nem áll össze.

A budai ostromhoz lényegében a főhadszíntéren állomásozó valamennyi nélkülözhető erőt felsorakoztatta a hadvezetés, éppen annak érdekében, hogy a várat védő Hentzire nyomást gyakoroljanak a gyors megadás érdekében.

– Komárom alól elindítanak két hadtestet, az elsőt meg a harmadikat, illetve eleve Buda alatt állomásozik Aulich második hadteste, az Asbóth Lajos-féle tartalék hadosztály, továbbá a hetedik hadtest Kmety-hadosztálya is megérkezik, körülbelül 35 ezer ember gyűlik össze, amivel szemben áll az ötezer főnyi császári helyőrség.

A látványos erőfitogtatás elsősorban azért nem ingatja meg Hentzit, aki a Habsburg-ház egyik legelszántabb katonája, és a katonai eskühöz való hűséget beosztottjaiba is beletáplálja, akiket arról is meggyőz, hogy érdemes kitartani, mert felmentő sereg érkezik.

– Hentzi határozott ígéretet kap a katonai felmentésre, Franz Schlik tábornok levélben biztatja a kitartásra, és valóban van is egy ilyen terve a császári hadvezetésnek, amit május közepén a Vág mentéről kiindulva északi irányból terveznek, ám közben megszületik a megállapodás az orosz beavatkozásról, és a hadvezetés úgy gondolja, hogy addig nem kockáztatnak újabb erőket, hátha az oroszok megérkezéséig kitart Hentzi, hiszen egy kiváló képességű mérnökkari tábornok. Továbbá más erődítmények is hónapokig képesek kitartani, igaz, azokat nem is ilyen erőkkel támadják a magyar csapatok. Ezenkívül az erődítmény komoly tüzérségi erővel rendelkezik, az ostromlövegek megérkezéséig még tüzérségi fölényben is vannak a védők, hiszen a várvédő ütegek nagyobb űrméretűek, messzebbre hordanak, mint Görgei seregének tábori lövegei.

Hentzi megsebesülése
Hentzi megsebesülése
Forrás: Wikipedia – Josef Anton Strassgschwandtner litográfiája

Az ostrom leírásának legismertebb változata Jókai Móré, aki a Kőszívű ember fiai című regényében örökítette meg, és ennek filmváltozata mai napig sokak által kedvelt.

– Az biztos, hogy rohammal vették be.

A szabadságharc ostromkrónikájában az egyetlen, amelyet ilyen módon foglalnak el, mindenhol másutt vagy megvárják, amíg elfogy a muníció, vagy addig lövetik, amíg a védők belátják reménytelen helyzetüket, és megadják magukat.

– Budánál csinnbe kell menni. Először rést lőnek a Fehérvári rondella melletti falszakaszon, és azt próbálják megmászni, de a Bécsi-kapu környékén szabályosan létrákon kell felmászni a falak tetejére, és a várkertek környékén ugyanígy történik. Az ostromlók részéről ez nagyon komoly erőfeszítést igényel, és életveszéllyel jár, talán mondhatjuk, hogy nagyobbal, mint egy nyílt mezei ütközet, ahol el tud bújni vagy el tud futni, ellenben a létramászás közben rendkívül kiszolgáltatottak a katonák, és ha nyolc-tíz méter magasságból a létra tetejéről leesnek, akkor szerencsés esetben is csúnya törésekkel zárul a próbálkozás, és ekkortájt ezeket még kezelni sem tudják olyan jól, mint napjainkban. Mindkét fél részéről elkeseredetten, elszántan, nagy hősiességgel küzdenek. El kell ismerni, hogy a császári helyőrség is kitesz magáért, jelentős veszteségeket szenvednek, ami meghaladja a teljes várőrség tíz százalékát, és ilyen áldozatok egy mezei ütközetben nem jellemzők.

A május 21-ei diadal országos örömünnepet hozott, hiszen a főváros felszabadítását mindenhol nagy sikernek érezték, és a következő hetekben a trónfosztás, a függetlenség kimondásának ünneplésével összekötött vigassságokat tartottak. A fővárosban Hentzi Pestet sújtó terrorbombázása után különösen nagyra értékelték a vár bevételét.

– Pest városa azonnal felajánlja egy honvédzászlóalj kiállítását, bár ez végül egyéb okok miatt nem valósul meg, viszont jól mutatja azt a lelkesedést, amelyet országszerte kivált a győzelem. A honvédtoborzásoknál megnő az önkéntesek kedve a jelentkezéshez. A praktikus haszon is jelentős, hiszen az országgyűlés és a kormány visszatelepülhet a fővárosba, szabadon lehet használni a váci és a szolnoki vasutat, a Lánchidat.

A vár visszafoglalásának külföldön is komoly visszhangja van, az más kérdés, hogy a független Magyarország diplomáciai elismertetéséhez ez nem elegendő.

– Az osztrák oldalon pedig súlyos veszteségként élik meg, nem is akarják elhinni, hogy ilyen gyorsan elveszhet a vár, ezért kitalálják, hogy Hentzi áruló volt, majd, amikor kiderül, hogy a várparancsnok elesett haslövésben, akkor új árulót kell keresni, és az olaszokra fogják a vereséget. A császári hadvezetés olyan komoly kudarcként éli meg Buda elvesztését, hogy a tisztikarral igazoló jelentést írattatnak. Az orosz beavatkozás ígérete sem ellensúlyozza számukra a kudarc keserűségét. Valamennyi mutatót nézve, ez a császári csapatok legnagyobb vesztesége a magyarországi hadjárat során.

Kapcsolódó írásaink