Az alvilág őrzőjét ábrázoló lepecsételt sírt találtak

A sírra a Flegreo Domitiana területén végzett régészeti kutatás során bukkantak, amely egy nagyobb, a vízellátó rendszer kiegészítésére és kiigazítására irányuló program része volt – magyarázta az olasz kulturális minisztérium közleménye.
A korábbi vizsgálatok feltárták, hogy ez a terület sűrűn tele van különböző temetkezési helyekkel, amelyek különböző temetkezési rítusokat mutatnak, és a Római Köztársaság korából (i. e. 509-től i. e. 27-ig) és a római császárkorból (i. e. 31-től i. sz. 476-ig) származnak.

Munkájuk során a régészek egy opus incertumot – egy olyan burkolattípust, amelyben római beton- vagy törmelékfalakat használtak – fedeztek fel, amelyről kezdetben azt hitték, hogy a nekropolisz határát jelöli. A közelebbi vizsgálat azonban kimutatta, hogy valójában egy monumentális kamrasír homlokzata volt. Ezt a sírkamrát még mindig az eredeti, a tér lezárására használt tufafalemez zárta le. E lemez mögött egy nagy kamra volt, amely a falakat és a mennyezetet díszítő csodálatos freskóknak adott otthont.

A Cerberus-freskó az ókori görög mitológiából ismert háromfejű kutyát ábrázolja, amint egy meztelen férfi, valószínűleg Heraklész (a rómaiak és Disney szerint Herkules) és Hermész, a hírnökisten között áll. A jelenet valószínűleg Héraklész tizenkét munkája közül az utolsót ábrázolja, amelynek során el kellett fognia a khtonikus kutyát.

A Cerberus freskóján kívül a sírban más mitológiai jeleneteket ábrázoló képeket is találunk, például ichthyocentaurokat (hal-lovasembereket), akik egy clypeust – a görög hopliták és a rómaiak által hordott pajzsot – tartanak a kezükben. A két alakot két szárnyas erotes – római kerubszerű lények, amelyeket csecsemőként ábrázolnak – kíséri. Ezek a kis istenek egy olyan kollektív csoportot alkottak, amelyet Ámorhoz hasonlóan a szerelemmel és a nemi közösüléssel hoztak összefüggésbe.

A sírbolt lakója még mindig a temetési ágyon nyugszik, amelyen nyugalomra helyezték, és gazdag tárgygyűjtemény veszi körül. A kamrában egy oltár is található, a felajánlásokhoz szükséges edényekkel.

Még mindig sok kérdés kapcsolódik ehhez a csodálatos lelőhelyhez, de a csapat folytatja a vizsgálatot, és remélik, hogy további információkat tudnak feltárni a tulajdonosáról.

„Leírhatatlan az az érzés, amelyet egy ilyen felfedezés kiváltsága kelt" – mondta Mariano Nuzzo, Nápoly metropolisz régészeti, képzőművészeti és tájvédelmi felügyelője a közleményben.

„Giugliano területe a feledésbe merült évek után végre visszaadja dicső múltjának jelentős maradványait, amelyeket közös erőfeszítésnek köszönhetően meg kell őrizni, és védeni kell".