Történelem
Szentpétervárt 320 éve alapították
1712-ben lett Moszkva után az orosz birodalom fővárosa, ezt a rangját a bolsevik forradalom győzelméig, 1917-ig megtartotta
Az első keleti szláv állam, a Kijevi Rusz 1240-ben a mongol hódítás áldozata lett. Az orosz földeket a tatár uralom alatt Moszkva egyesítette, majd a 15. században III. Iván nagyfejedelem végleg lerázta a mongol igát. IV. (Rettegett) Iván, az első orosz cár hatalma már a Kaszpi-tengerig és az Urálig terjedt, s a terjeszkedés utódai alatt sem maradt abba.
I. (Nagy) Péter tízévesen, 1682-ben lépett a trónra, de egyeduralkodó csak 14 évvel később lett. A cár célja az volt, hogy országát modern európai nagyhatalommá tegye, s az élet minden terén reformokat vezetett be, akaratát pedig tűzzel-vassal keresztülvitte. Uralkodásának 21., életének 31. esztendejében, 1703. május 27-én (az Oroszországban akkor használatos Julián-naptár szerint 16-án) egy új főváros megépítéséről is rendelkezett a svédektől egy évszázad után az északi háborúban (1700–1720) visszafoglalt területen, a Néva folyó torkolatában. Célja az volt, hogy ezáltal is jelezze az elmaradott Oroszország új, nyugati orientációját, ahogy Puskin írta: „ablakot nyisson Európára.”
A város alapítását több legenda is övezi. Az egyik szerint a jeles napon a Néva folyó torkolatában fekvő szigeten (amelyet a finnek Nyúl-szigetnek neveztek) a cár kikapta egyik katonája kezéből a fejszét, kivágott két hasábnyi fűtéglát, kereszt formába helyezte őket, és megparancsolta: „Itt város legyen!” Aztán a fejszét elhajítva felkapott egy egy lapátot, és kezdetét vette a serény munka. Elsőként a Péter-Pál erőd alapjait rakták le, ezt a következő évben a Kronstadt-erőd követte, ezáltal sikerült biztosítani a várost a nyílt tenger felől.
Az uralkodó az új várost „égi patrónusáról”, Szent Péter apostolról nevezte el, aki a település védőszentje is lett. A város első hivatalos elnevezése a holland formában írott Sankt Pieter Burch volt, I. Péter ugyanis 1697–98-as nyugat-európai útja során „inkognitóban” egy ideig Hollandiában élt. Ezt hamarosan a német Sankt Petersburg, oroszosan Szankt-Petyerburg váltotta fel.
A cár által elrendelt építkezések még a svédekkel vívott háború alatt kezdődtek, a főépítész a svájci Domenico Trezzini volt. Az ő tervei alapján készült a váron belül található Péter-Pál-székesegyház is, ahol I. Pétertől III. Sándorig az orosz cárok koronázását tartották, és ahol az utolsó orosz uralkodó, II. Miklós és családjának hamvai nyugszanak. A cár Velence és Amszterdam mintájára kívánta felépíttetni fővárosát, sok hajózható csatornával, Szentpétervárt ezért is nevezik „Észak Velencéjének”. Az építkezésen dolgoztatott jobbágyok és svéd hadifoglyok között a hideg, nedves klíma, a mocsaras terület miatt járványok is pusztítottak, becslések szerint akár 30 ezren is életüket veszthették közülük. A lápok lecsapolása és a tengerparti városrészek cölöpös alapozása mellett az építőanyagok hiánya hátráltatta a munkát, Péter az épületeket ugyanis kőből és téglából emeltette, amit messziről kellett odahozni.
Az első lakóházat Cornelius Cruys, az orosz hadiflotta holland származású főparancsnoka vásárolta meg, így ő lett Szentpétervár első lakója. A tudatos tervezésnek köszönhetően az egész város építészeti remekmű, első épületei a barokk stílus monumentális, oroszos változatát képviselik. Szentpétervárt nagy parkokkal elválaszott, széles, egyenes sugárutak szelik át, amelyeket rengeteg fényűző palota szegélyez, ezért nevezik a paloták városának is. A leghíresebb közülük a Téli Palota a Néva folyó partján, amelyet 1754 és 1762 között az olasz Bartolomeo Francesco Rastrelli tervezett, és cári székhelyként szolgált az 1917-es októberi orosz forradalom kitöréséig, 1922 óta az Ermitázs múzeumnak ad helyet.
A városalapítást 1833-ban Puskin is megörökítette A bronzlovas című művében, amelynek a Pétervári elbeszélés alcímet adta. Az orosz iskolákban kötelező olvasmánynak számító poéma bevezetője a városalapító cárt mitikus hőssé emeli, majd az 1824-es árvíz történetét írja le, az egyik áradatét, amely történelme során a városra zúdult. A Néva torkolatánál már a 18. század második felétől gránitkövekkel erősítették meg a partszakaszt, de a gyakran megemelkedő víz így is számos korábbi szigetet elmosott.
Szentpétervár 1712-ben lett Moszkva után az orosz birodalom fővárosa, ezt a rangját a bolsevik forradalom győzelméig, 1917-ig megtartotta. Az első világháború kitörése után, 1914. augusztus 18-án a város német eredetű nevét Petrográdra oroszosították, ami már csak az alapító uralkodóra utalt, majd 1924. január 27-én a három nappal korábban elhunyt Lenin tiszteletére Leningrád lett a neve. A várost a második világháború alatt a németek 872 napig, 1941-től 1944 januárjáig tartották blokád alatt, az ostrom során mintegy egymillió ember halt éhen, fagyott meg. A Szovjetunió felbomlásának idején, 1991. szeptember 6-án népszavazás döntött arról, hogy visszakapja a Szentpétervár nevet. A mintegy öt és fél millió lakosú Szentpétervár Moszkva után Oroszország második legnagyobb városa, amely a fehér éjszakákról is ismert: északi fekvése miatt május vége és július közepe között még éjszaka sem teljes a sötétség.
