Történelem
550 éve hunyt el az első nagy magyar lírikus
Janus Pannonius csak latinul énekelt
Azt írják: egyes források szerint Csezmiczei Jánosnak hívták, és tehetősebb horvát kisnemesi családban született a szlavóniai Csezmicén, 1434. augusztus 29-én. Apját korán elvesztette, 13 éves koráig anyja, Vitéz Borbála nevelte. A feltűnően eszes fiút 1447-ben nagybátyja, Vitéz János, a Hunyadiak tudós főembere Ferrarába, Guarino da Verona iskolájába küldte tanulni. Az itt töltött nyolc esztendő alatt alapos humanista műveltséget szerzett és költővé érett, nevét is ekkor változtatta Janus Pannoniusra.
Beszámolnak, e korszakának fő műfaja a szatirikus, csipkelődő epigramma volt, szerelmi költészete is ebben a műfajban szólal meg először.
Sokszor meglepően szabad szájú erotikus versei arról tanúskodnak, hogy az ifjú költő meglehetősen mozgalmas és változatos szerelmi életet élhetett. Mestere, Guarino felismerve tanítványa tehetségét, széles körben propagálta műveit, így ismert és kedvelt lett az észak-itáliai humanista körökben. 1454-től a padovai egyetemen kánon- és római jogot hallgatott. Költészete is új irányt vett: felfedezte a panegyricus (dicsőítő költemény) műfajt, amelynek legmaradandóbb darabja a Guarinóról írt dicsőítő ének.
Teljes életrajza ITT olvasható.
