Az orvos, aki feltalálta a gépfegyvert

Richard Jordan Gatling 1818. szeptember 12-én született az észak-karolinai Hertford megyében, apja ültetvényes volt. Rövid formális iskolai képzés után az élet iskolájában edződött tovább, volt halász, törvényszéki írnok, tanító és boltos. Apja és több testvére is feltaláló volt, így nem csoda, ha huszonegy évesen ő is konstruált egy gőzhajópropellert, de nagy csalódására hasonló találmányt már előtte szabadalmaztatott a svéd John Ericsson. Ezután az ültetvényes apja által konstruált gyapjúszedő gépet alakította úgy át, hogy az gabona betakarítására is alkalmassá vált. 1845-ben egy himlőjárvány alatt ő is elkapta a betegséget, és ellátás hiányában két hétig lebegett élet és halál között. Érdeklődése ekkor a gyógyítás felé fordult és orvosi diplomát szerzett, de csak hogy kezelhesse magát és családját, nyilvános praxist soha nem folytatott.

Az amerikai polgárháború kitörése után a kórházakat járva megdöbbenve tapasztalta, hogy csak minden hatodik katona esett el vagy sebesült meg golyótól, a többiekkel a táborokban összeszedett láz és betegség végzett. Gatling ekkor kezdett egy új, minden korábbinál hatékonyabb fegyveren dolgozni, mert komolyan hitte: így kevesebb katonára lenne szükség a háborúhoz, azáltal kevesebben is halnának meg, sőt a szörnyű emberveszteségek lehetősége miatt akár még a háborúk is megszűnnének.

Gatling hat, külön zárral és elsütő szerkezettel ellátott fegyvercsövet szerelt egy kézzel meghajtott tengelyre. A forgás során a lőszer a fegyver tetején elhelyezett tárból, felülről esett a csőbe, a kellő helyzetbe érve a cső elsült, majd tovább forogva kivetette a hüvelyt és a folyamat újrakezdődött. A megoldás újszerűsége nem a forgó mechanizmus volt (ezen alapult a Colt-féle revolver is), sem a tűzgyorsaságot növelő és a túlhevülést megelőző több fegyvercső, hanem a gravitációt kihasználó lőszeradagolás. A biztonságos fegyver az el nem sült töltényt is kivetette, és teljesen gyakorlatlan személyzet is kezelhette. A faállványra szerelt, ló vontatta első Gatling-puska 200 lövés/perc elméleti tűzerővel rendelkezett, ezt idővel 1200 lövés/percre tornázták fel.

A katonai bürokrácia ennél lényegesebben lassabb volt, az 1862-ben szabadalmaztatott fegyverből nem is rendeltek a polgárháború alatt, bár egyes feltételezések szerint az északiak már használták az 1864-es James River menti csatában, a hadügyminisztérium csak 1866-ban állította rendszerbe. Gatling 1870-ben eladta szabadalmát a Colt cégnek, amely 1897-re teljesen magába olvasztotta gyárát.

A Gatling-fegyvert a 19. század végén kiszorította a használatból a teljesen automata, egycsöves Maxim-géppuska. A tetszhalálból a második világháború után támadt fel, amikor az amerikai légierő az addiginál gyorsabb és megbízhatóbb gépfegyverekre tartott igényt. A megoldás a Gatling-fegyver modern változata lett, amely hidraulikus vagy elektromos motor által meghajtva percenként 6000-8000 lövés leadására képes, ráadásul hat csöve lévén a hagyományos gépfegyvernél hatszor nagyobb az élettartama. (Megjegyzendő, hogy a hollywoodi filmekben látottakkal ellentétben még „mini” változatai sem alkalmasak kézifegyvernek, hiszen csak üres tömegük fél mázsa, és akkor még nem beszéltünk a tüzelés közbeni visszarúgásáról.)

Gatling békésebb találmányokkal is gazdagította az emberiséget: tökéletesítette az illemhelyet, a biciklit, gyapjútisztító gőzgépet épített, és kísérletezett a traktor elődjével. 1891-ben ő lett az amerikai feltalálók szövetségének első elnöke. A vagyonát rossz befektetései miatt többször elvesztő, majd újra meggazdagodó feltaláló 1903. február 26-án halt meg New Yorkban, viszonylag tehetős emberként.