Komoly és nagy felelősség volt Rómában a vízvezetékek felügyelete

De aquaeductu urbis Romae című írásának legújabb magyar fordítása az antik nagyváros egyik legfontosabb építészeti megoldásával, az életet jelentő vízvezetékkel foglalkozik – írta meg a mult-kor.hu.

Nyírő András fordítása (Frontinus: Róma város vízvezetékei, Budapest, 2022.) csaknem száz évvel a mű első fordítása után készült el. Az egyébként szintén vízügyi szakember, Palasovszky Sándor 1936-os munkája az eredeti szöveg helyenként döcögő, nehezen követhető nyersfordítása volt, ezért az 1980-as évek derekától, amikor is egyre több publikáció látott napvilágot a római vízvezetékekről, felmerült az igény Frontinus szövegének újrafordítására.

Sextus Iulius Frontinus az első századi Róma politikai életének egyik jelentős alakja volt, az sem kizárt, hogy szerepet játszott Nerva és Traianus császár trónra jutása körüli folyamatokban. Consul volt Rómában, praetor urbanus Britanniában, harcolt Germániában a barbárok ellen, Domitianus alatt Asia provinciát irányította, Nerva uralkodása idején pedig a curator aquarum tisztséget viselte Rómában, és végül 105 körül halálozott el.

A Róma város vízvezetékei sokkal több egy száraz technikai tényeket és építészeti megoldásokat taglaló írásnál. A sorok között olvasva felsejlenek a korszak politikai játszmái, korrupciós ügyei és a város vízellátásának problémái.

Amikor a veterán katona átvette elődjétől a hivatalát, megrökönyödve tapasztalta azokat a hiányosságokat, amelyek a városi vízszolgáltatás minőségének drasztikus romlásához vezettek: bármerre nézett, elhanyagolt vezetékrendszereket, visszaéléseket és megvesztegetett hivatalnokokat talált.

Kinevezését követően éppen ezért az a cél lebegett a szeme előtt, hogy az Örök Város polgárainak jobb minőségű, több és megbízható rendszerben folyó tiszta vizet biztosítson. A vízügyek körüli rendteremtésben visszanyúlt katonai tapasztalataihoz is, de munkája során kerülte a nyers erő alkalmazását.

Frontinus írásának egyik legérdekesebb része, amikor a vízlopások és a vízügy területén tapasztalt korrupció nyomába ered. Helyszíni szemléi során döbbent rá, hogy Róma számos pontján lopják a közvizeket, a korrupt vízfelügyelők (az aquariusok) pedig számos vezetéket csapoltak meg illegálisan:

„Ennek oka az aquariusok csalása, akiket rajtakaptunk azon, hogy vizet vezettek az állami vezetékekből magánhasználatra. Sőt, a földek mellett haladó vezetékeket megfúrják, amiből az következik, hogy akadályozzák az állami vezeték útját magánemberek érdekében vagy a kertek öntözéséért. Találtunk megvesztegetésből öntözött birtokokat, sőt állandóan folyóvízzel ellátott üzleteket, emeleti szobákat is.”

Frontinus munkatapasztalatait olvasva nem csodálkozunk azon, hogy a hivatalvezető legtöbb intézkedése a lopásokból származó károk felszámolására irányult. Igyekezett visszaszorítani a korrupciót, és lehetőségeihez mérten – ha új vezetékeket nem is építtetett – felújította és karbantartotta a meglévő építményeket. Kitartó munkájának meglett az eredménye, hiszen nemcsak a tiszta és iható vízzel kiszolgált ügyfelek számát, hanem az állami bevételeket is sikeresen növelni tudta.

Frontinus könyvének legújabb fordítása nemcsak közérthetővé teszi a római vízvezetékekkel való foglalatosságokat, de részletes magyarázataival, színes ábráival, átlátható táblázatokkal és az idegen szavak magyarázatával könnyebb olvasmánnyá teszi az eredetileg meglehetősen szaktudományos művet – olvasható a portálon.