Történelem
Az „eredeti” Városliget
Ezek azonban nem voltak hosszú életűek, mert a környéken kiszabadult marhacsordák felfalták a kis facsemetéket, ezért, valamint a rendezettség megteremtése érdekében Mária Terézia egy 1770-es rendelettel igyekezett megoldani a problémát, amely kimondta, hogy a kiirtott fák helyére új fákat kell ültetni, amelyeket természetszerűleg gondozni kell, és a legeltetést is megtiltotta a környéken. Az előírásokat a városvezetés nem igazán tartotta be.
Áttörést az ügyben II. József uralkodása eredményezett, aki szigorúan megkövetelte a rendelet betartását. 1785 táján történt egy nagyobb átalakítás és fásítás is a Városligetben, ami Hülff Farkas Móric, a bajor származású pesti polgármester – egyben a király bizalmasa, rendíthetetlen híve – közbenjárásának volt köszönhető. Ekkoriban nemcsak akácot, hanem eperfákat is ültettek itt, de ez a faj köztudottan nem alkalmas a homok megkötésére. A polgármester tervezete alapján sétálóutakat alakítottak ki, miután a víz jelentős részét lecsapolták, így végre elkezdődött a visszaerdősülési folyamat.
A terület bérbeadásának története átvezet a 19. századba. 1799-ben a város huszonnégy évre adta bérbe Batthyány József hercegprímásnak, aki bérleti díjat nem fizetett, de ennek fejében vállalta a területen a tervszerű fásítást. A város vezetése pedig azt vállalta, hogy ez alatt az idő alatt gazdasági épületeket, fogadókat létesít és utakat épít, amelyeket karban is tart.
A térség aztán 1805-ben visszakerült a Batthyányaktól a városhoz, és döntés született a felparcellázásáról. Külön érdekesség, hogy a parcellák kiárusítása során 1800-ban Rumbach Sebestyén orvos vásárolta meg a mai Podmaniczky utca és Munkácsy utca sarkán kialakított telket, és kútásás közben vastartalmú forrásra bukkant. Ennek felfedezése nyomán jött létre Pest első gyógyfürdője 1806-ban. Ugyanebben az évben a tó vízszintjének szabályozására is sor került.
1808-ban a terület rendezésének és közhasznú felhasználásának új fejezete kezdődött, amikor József nádor megalapította a Királyi Szépítő Bizottmányt, amely biztosította az új építkezések városrendezési szempontból átgondolt jellegét, valamint a stílusegység megteremtésének lehetőségét is, nem utolsósorban a mindennek finanszírozását szolgáló, 34 ezer koronás pénzalapot néhány évvel később, 1817-ben. 1813-ban pályázatot írt ki a bizottmány, hogy a Városliget helyén a város minden lakója számára egyaránt hasznos és kellemes mulatóhely létesülhessen.
A nyertes pályázat az Európa-szerte híres lübecki Heinrich Nebbien műkertészé lett, aki a tervein csaknem három évig dolgozott, és egy igazi népkertet kívánt létrehozni a mai Városliget területén. Munkája precizitását mutatja, hogy talajmintákat gyűjtött, valamint feltérképezte a Liget fáit és bokrait. Nebbien egy olyan kertet képzelt el, amely népkert funkciója és ebből fakadó pompás látványa mellett egyben gazdaságosan művelhető, valamint önfenntartó is.
Ugyanis terve szerint park az itt lekaszált, begyűjtött szénatermésből, a vendéglátásból és a különböző szolgáltatásokból fakadó bevételek mellett nem lett volna számottevő külső anyagi forrásokra utalva. Ily módon nemcsak egy virágoskert, hanem egy letisztult, esztétikus, önfenntartó népkert volt Nebbien koncepciójának lényege.
Az építkezés nagyon nehezen haladt, aminek elsősorban anyagi okai voltak. A talaj mocsarassága és homokossága is nehezítő körülmény volt. Ennek ellenére az elképzelések szépen lassan, de megvalósultak: a mocsarakat lecsapolták, helyükön tavat hoztak létre, kiépítették a Páva-szigetet, majd a Hattyú- és Nádor-szigetet. Faiskolákat hoztak létre, utakat alakítottak ki, és nagyszabású fatelepítési akciók is lezajlottak. Talán köztudott, hogy a jelenleg is meglévő, legöregebb platánfákat 1818 és 1830 között telepítették át a Ligetbe József nádor alcsúti arborétumából. 1826-ban a Páva-szigetet a szárazfölddel összekötő dróthíd épült, amelynek egyik nagy különlegessége, hogy ez volt Pest első vas tartószerkezetű hídja.
1832-ben megindult Pest első omnibuszjárata, amelynek a Páva-szigeten volt az egyik végállomása. 1840-ben a város második gyógyfürdője is megnyílt a Ligetben, a Pesti Vízgyógy és Edző Intézetet Ivanovics András pécsi homeopatikus orvos építtette fel. 1855-ben újabb gyógyfürdő nyílt a Városligetben: dr. Fischhof Vilmos hozta létre, ahol a Priessnitz-féle, hidroterápiás gyógymóddal kezelte az ország elitjét (az orvos nevéből, illetve gyógyászati eljárásából származik a priznic kifejezésünk). 1863-ben Pecz Ármin főkertész vezetése alatt újraszabályozták a tavakat, és újabb növényeket telepítettek. 1865-ben Pest városa átengedte a Városliget nagy részét az Állatkerti Részvénytársulatnak, ami a budapesti állatkert megalapozását jelentette.
1880 a Liget történetének egyik nagy fordulópontja, ugyanis ekkor úgy döntött a vezetés, hogy Budapest megpályázza egy világkiállítás rendezését, és annak helyszínéül a Városligetet választották. A terep rendezéséhez előzetesen több mint nyolcszáz fát vágtak ki. 1885-ben rendezték meg a területen az Országos Általános Kiállítást. Ennek, valamint a millenniumi ünnepségeknek a lebonyolítására több épületet is felhúztak, amelyek közül hármat tartottak meg a rendezvény után: a Műcsarnokot, az Iparcsarnokot és a Királyi Pavilont.
A kiállításon összesen 11 816 kiállító vett részt, a rendezvény több mint hárommillió forintjába került az államnak, azonban minden pénzt megért, hiszen hasonló színvonalú kiállítás még nem volt Magyarországon, s nem utolsósorban a főváros is jól „bemutatkozhatott” nemzetközi viszonylatban.
Az 1880-as, 90-es években – köszönhetően elsősorban a millenniumi építkezéseknek – újabb ingatlanok sora jelent meg a területen. 1889-ben Wulff Ede német–holland származású cirkuszigazgató egy vasvázas, hullámbádogból építtetett csarnokban megnyitotta a Fővárosi Nagycirkusz elődjét, ami a saját beruházása volt. 1892-ben a Fischhof-féle ingatlant megvásárolta a magyar állam, és a fürdő helyén felépítette a Vakok Állami Intézetét. 1895-ben elkezdték a Műjégcsarnok építését, amely már a neobarokk stílusjegyeit hordozza magán.
Szintén ebben az évben szabályozták ismételten a Városliget tavait. A millenniumra készült el a földalatti vasút és a Vajdahunyad vára első, zömmel fából épült változata is. A földalatti vasút köztudomásúan a második ilyen jellegű közlekedési eszköz volt Európában. És ne feledkezzünk meg az ezredévi kiállításról sem, hiszen ennek az ünnepségnek a gerince, lelke, fő attrakciója maga a kiállítás volt a Városliget térségében.
Látható, hogy a Városliget a 19. század második felében mindvégig nagyszabású beruházásokat, remek üzleti lehetőségeket hordozott magában. Annak ellenére, hogy mekkora költségekkel járt, lényegében sikerült megteremteni a József nádor-féle eredeti elképzelést, egy kertet, ahol a társadalom minden rétege szórakozhat.
A virágzás a 20. század harmadik évtizedéig tartott, mert a világháborúk a Ligetet megtépázták. 1947 után, a kommunizmus éveiben sem igyekezett a vezetés, hogy helyrehozza a károkat, vagy egyáltalán megmentse a Városligetet eredeti állapotában – talán azért, mert stílusa túl „kifinomult” volt az akkori elképzeléseknek…
