Tényleg megéri ultra-nagy felbontású TV-t venni?

Egy új tanulmány ezt a kérdést igyekezett feltárni, különös tekintettel az ultra-nagy felbontású televízióra (UHD TV). A produkciós cégek és a tévégyártók gyorsan ráugrottak az új technológiára, és több pixelt hoztak nekünk, mint amiről valaha is álmodtunk.

A 4K és még a 8K is megtekinthető otthon, de észrevennéd a különbséget? A Cambridge-i Egyetem és a Meta Reality Labs kutatói úgy döntöttek, hogy az emberi szem felbontási korlátainak vizsgálatával derítik ki, és amit találtak, kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy ez az új technológia valóban megéri-e a nehezen megkeresett pénzünket.

„Ha több pixel van a kijelzőn, az kevésbé hatékony, többe kerül, és több feldolgozási teljesítményre van szükség a meghajtásához” – mondta a tanulmány társszerzője, Rafał Mantiuk professzor, a Cambridge-i Számítástudományi és Technológiai Tanszék munkatársa. „Tehát tudni akartuk, hogy mikor nincs értelme tovább javítani a kijelző felbontását.”

Ehhez egy kísérletet állítottak fel, amely kicsit hasonlított azokhoz a látástesztekhez, amelyeket az optikusoknál végeznek a betűk fali diagramjával. A résztvevőknek ezután nagyon finom színátmenetekkel mutattak mintákat egy digitális képernyőn, amely közelebb és távolabb került hozzájuk.

Mint például az, hogy valaki elolvassa az alsó sorban lévő összes betűt, ez azt jelentette, hogy meg tudta állapítani, hogyan néz ki valójában egy tévé az ember számára az alapján, hogy hol ül. Ezután ezt az információt felhasználva megbecsülték, hogy hány egyedi pixel fér el a résztvevők látóterének egy fokos szeletében – ezt a mérőszámot pixel per foknak (PPD) nevezték.

Az eredmények azt mutatták, hogy a résztvevők látásának felbontási határa magasabb, mint a régi „20/20 látás” kifejezés sugallná, de jelentős különbségek vannak ebben a felbontásban, ha a képet színesre és fekete-fehérre bontjuk. A szürkeárnyalatos átlagos PPD 94 volt, de ez csökkent a vörös és zöld (89 PPD), valamint a sárga és lila (53 PPD) esetében. Ez azt jelenti, hogy a legtöbbünk számára az UHD TV valószínűleg többet ad, mint amennyit ténylegesen be tudunk fogadni.

„Az agyunk valójában nem képes nagyon jól érzékelni a színek részleteit, ezért tapasztaltunk nagy visszaesést a színes képek terén, különösen, ha perifériás látásban nézzük” – mondta Mantiuk. „A szemünk lényegében olyan érzékelők, amelyek nem olyan nagyszerűek, de agyunk feldolgozza ezeket az adatokat arra, amit szerinte látnunk kellene.”

Most, hogy megvan ez az új megközelítés annak megértésére, hogy a legtöbb ember valójában mit lát, felhasználható a gyártók döntéseinek megalapozására, hogy olyan technológiát tervezzenek, amely a lakosság többségének javát szolgálja, ahelyett, hogy figyelemre méltó tévéket hoznának létre a kivételes szemek számára – írja az IFLScience.