László Noémi kapja a Kovács András Ferenc Költészeti Díjat
ĀA díjátadót Marosvásárhelyen rendezik
ĀA díjátadót Marosvásárhelyen rendezik
ĀSZOBAKATEDRA. Nem a félreértett autonómia íratta a címbe emelt sort, hanem a 125 évvel ezelőtt született Szabó Lőrinc Tücsökzene ciklusában olvassuk
ĀSZOBAKATEDRA. Kabdebó Lóránt még 2010-ben jutott arra a következtetésre a Szabó Lőrinc-titokkal kapcsolatban, hogy a kérdezői-felelői pozíció, a tények tudatosítása s a belőlük megfakadó víziók dialógusa adja költészetének alapvető feszültségét
ĀÁprilis 13-ig adható be a nevezés a Janikovszky Éva Történetmesélő Pályázatra
ĀSZOBAKATEDRA. A Szerelem bolondjai című Jókai-regényt olvasva elbizonytalanodtam. Mintha az 1868-ban A Hon című hírlapjában közölt művében az író elveszítette volna megszokott történetvezetési fonalát
ĀPetőfi versein, prózáján, levelein keresztül fedezhetik fel a résztvevők a 19. századi Pestet
ĀSZOBAKATEDRA. Mikszáth szerint a hetvenen túli Jókai már egyre halványabb részt vállalt a közéletből, keveset írt, a Pesti Hírlapnak sem tudta teljesíteni a szerződésben vállalt penzumát
ĀVarázslatos emberi képesség a képzelet. Az emberi elme műhelye, a lélek szeme. Talán a legértékesebb tulajdonságaink egyike, mert alapköve mindennek, amire a lelkünket építjük
ĀAz olvasásról olvasom, hogy képességének elvesztése (a nem-olvasás, a képernyőről való felületes információszerzés) nemcsak a világot leegyszerűsítő értelmezéshez, azután az értelemvesztéshez vezet
ĀSZOBAKATEDRA. „Aki ma szól Jókairól, különös felelősséggel kell szólania” – ezzel a fél évszázad múltán is érvényes, okító önfegyelmezéssel kezdte a Jókai-olvasás állomásairól szóló tanulmányát Németh G. Béla
ĀHernádi Gyula magyar író ott ült velem szemben a Lyukasóra szerkesztőségében, a vastag szemüvegtől nagyra nőtt szemével barátságosan pislogott
ĀNagy szerencsém volt, mert fiatalkoromban előnyére változott a világ. Még épp elcsíptem azt az időszakot, amikor egy nemzedék új szellemi közeget teremtett magának
ĀA 19. század legtermékenyebb és legsikeresebb magyar írója
ĀAz irodalmi est kezdetére minden ahhoz való elkészült. A közönség levette kötényeit, kiderült, hogy mindenki ünneplőruhát viselt
ĀAz utóbbi évtizedek magyar kultúrpoltikájának alighanem egyik legszerencsésebb, legjobb döntése volt, hogy immáron hét esztendeje, 2018-ban a magyar széppróza napjává tette február 18-át, Jókai Mór születésnapját
ĀSZOBAKATEDRA. Bálintot jó ideje kiradírozta a naptárból Valentin, de van nekünk egy híres Bálintunk, ki a szerelem dolgában oly sok tapasztalatra tett szert, s ennek költészetünkben is maradandó nyomát hagyta
ĀMeghívást kaptam Párizsból, mennék-e a Magyar Házba irodalmi esten szerepelni
ĀMindenhol megjelent, ahol éppen dolgoztam. A Hitelben, az Új Magyarországban, az Élet és Irodalomban, keresett a Demokratában, és most ott ült dühösen a Lyukasórában
ĀA rendező, a román Silviu Purcărete már több darabot is színpadra állított hazánkban
ĀA digitalizálásnak köszönhetően a dokumentumok a nagyközönség számára is elérhetők
ĀHamvaikat a brünni városi temetőben kialakítandó sír és emlékhely elkészültéig a Morva Tartományi Könyvtár őrzi
ĀVincze Máté: Annak a közösségnek, amely áldoz a kulturális tereire, biztos jövője is van
ĀA regényadaptáció a gyermeklétet és annak problémáit boncolgatja
ĀSoha nem szoktam meg igazából azt, hogy főnök, főszerkesztő vagyok. Ugyanúgy éltem, mint amikor még nem voltam az, meg amikor már nem voltam főszerkesztő
ĀKÉTPERCES. Szamarakkal már mindenkinek volt dolga. Ha a beszélő papagáj a vendéget szamárnak nevezi, a vendég igyekszik mosolyogva fogadni, mert azt gondolja, hogy a papagáj csak az otthon hallottakat ismétli
ĀTömörkény István tollából való az alábbi idézet: „A pusztákon, tanyákon élő ember különösen rá volt utalva arra, hogy a betegségére maga keressen valami orvosságot”
ĀAz „Ithakám partját elértem… kikötöm hajómat” című kötet egy különleges fotólabor is az emlékezés képeivel