Mai marxisták és a kultúrharc
ĀA liberalizmus kitermelte egzisztencialista hős elidegenedik a világtól és végül önmagától is
ĀA liberalizmus kitermelte egzisztencialista hős elidegenedik a világtól és végül önmagától is
ĀA szociálliberalizmust álmodó értelmiség mindig és mindent megígért az elmúlt száz esztendőben: az egyenlőséget, a szabadságot és néha a testvériséget, bár utóbbival általában nem tudtak mit kezdeni
ĀNem vagyok iszlamofób, mint ahogy nem gyűlölök senkit a hite miatt, de a keresztény civilizációt szerény eszközeimmel mindhalálig védelmezem
ĀA kizárólagosság gőgje a nyilvános közbeszéd számos területén jellemzi a liberális gondolkodókat
ĀA Momentumot bevették, Puzsért nem, a Jobbik pedig könyörög, hátha akad még egy helyecske a sokadik ellenzéki szereplőválogatáson, ezúttal a fővárosi kerületekben
ĀA valaha virágkorát élő, de egyre inkább a bomlás jeleit mutató Európa, amelynek megmaradásért szerencsére ma egyre többen küzdenek, nem más, mint a keresztény hagyományok organizmusa
ĀFélelmetes, sok fejű teremtmény kelt életre március 15-én, az ellenzéki összefogás. Kinézete nevénél sokkalta kellemetlenebb látvány, egy sérült testrészekből összeragasztott politikai torzóra hasonlít
ĀNehezen érthető az, hogy miközben az uniós elit vállvetve harcol minden kisebbség jogaiért, addig gőgösen félrenéz és retteg, mint ördög a tömjénfüsttől egy-egy nemzeti törekvés láttán
ĀHogy nem száradt le a kezük, és folyt el a tinta, amikor az utódpárt prominensei kiírták a plakátjukra a haza és a szeretet szót!
ĀSzép és kívánatos vágy, hogy több nő legyen a közéletben, de ez nem a balliberális tábor által hangoztatott, ám soha be nem tartott női kvóta segítségével fog megvalósulni
ĀA politikailag korrekt közbeszéd diktatúrája és a liberális hegemónia, kulturális és társadalmi értelemben ismét adott egy jókora pofont a normalitásnak
ĀAz ellenzék természetébe van kódolva az a sóvárgás – ahogy egy kisfiúénak a vonatvezetés vágya –, hogy le akarja váltani a regnáló kormányt
ĀA pártocska genezise már önmagában hordozta a politikai moralitás fenékbe billentését. Mert, ha néha a cél szentesíti is az eszközt, akkor is létezik egyfajta erkölcsi tartás
ĀFergeteges fogadkozásokkal kezdődött az idei év is, a rajtvonalon Karácsony Gergellyel és Horváth Csabával
ĀGyökeres, ha úgy tetszik, radikális változásra van szükség Európa-szerte
ĀAz ellenzék, amely az elmúlt években jobban utálta egymást, mint a Fidesz–KDNP-t, egybekelt. Történelmi frigy ez, amely kétségbeesésben, gyűlöletben és bizonyos külföldi érdekeket is felvállalva köttetett
ĀElmúlt évezredünk során nemegyszer kellett templomaink sírboltjaiban bujkálnunk, fagyoskodnunk, éheznünk, nélkülöznünk
ĀKunhalmit vagy Szél Bernadettet sem Józsi szaktárs túlórája érdekli – hanem a saját karrierje
ĀAz úgynevezett civilek, akik semmi hasznosat nem tesznek már, csak a kormányt támadják, szintén jól keresnek majd, mert továbbra is kitömi őket Soros valamelyik alapítványa
ĀSokan, sokféleképpen magyarázzák és igyekszenek belpolitikai célokra felhasználni az Orbán-kormány vitáit az unió egyes testületeivel
ĀA neomarxizmus és a modern, individualista liberalizmus ugyan két külön tőről fakad, ám ellenségképe nagyban megegyezik
ĀMit mondhatnánk azokról, akik a globális gazdaságfilozófiát és a neoliberális logikát éltetik
ĀKözeledve az önkormányzati választásokhoz, újragondolt ötlettel állt elő néhány hónapja a baloldal egy része
ĀA helyzetelemzés szükségtelen, vezetők és víziók hiányában belső marakodás jellemzi létüket
ĀKunhalmi odáig merészkedett, hogy azt mondta, sok mindent el lehet mondani a szocialisták elmúlt huszonkilenc évéről, de azt nem lehet állítani, hogy az MSZP ne lett volna demokrata