Töprengés a Jobbikról
ĀVona Gábor úgy becsapta az ajtót a távozásakor, hogy a plafonról azóta is potyog a vakolat
ĀVona Gábor úgy becsapta az ajtót a távozásakor, hogy a plafonról azóta is potyog a vakolat
ĀA képmutatás csimborasszója az az evolúció, amelyen a szocialisták és dékások végigmentek
ĀEz nem megtisztulás, kedves Sneider–Gyöngyösi-duó! Ez pártszakadás. Még akkor is, ha nem vesznek róla tudomást, akkor is, ha minden kérdésre azt szajkózzák, minden rendben van
ĀA liberális demokrácia – minden más politikailag vezérelt állítással szemben – nem idea, nem a haladás végcélja, hanem egy történelmi termék
ĀA gyermekek eddig is megünnepelték március 15-t, betlehemeztek, beszélgettek a családi értékek fontosságáról
ĀKommunistából nem lesz „szalonna” – mondták nekem az „öregek” az elmúlt évtizedekben ezt a kissé képzavaros, mégis tanulságos gondolatot
ĀAz egyén autonómiája nem egyenlő a szabadságjogokkal – bármennyire is ezt akarják velünk láttatni
ĀSzámos hírt hallunk, olvasunk arról, hogy mindenféle munkásmozgalmak kezdenek bele teljesen titokzatos, ugyanakkor rossz emléket idéző, most még csupán a szellemi szervezkedés szintjén vegetáló tevékenységükbe
ĀNem gondolom, hogy leginkább a keresztény értékeket kellene nyüszítve és fogvacogva féltenünk az iszlám kultúra európai terjedésétől
ĀAz ellenzék képtelen normális és figyelemre méltó politikai üzenetet lerakni az asztalra
ĀEgy demokráciában Tóth Bertalannak is joga van hülyeséget mondani, balfékké válni
ĀElmondhatjuk, meg kell erősíteni a nemzetet, a családot és a hitbéli közösségeket is ahhoz, hogy az együttélés életterében boldogulni kívánó egyén sikeres legyen
ĀAz európai liberális, kultúrmarxista „elit” úgy viselkedik, mintha nem lenne nagyobb problémája Európának és az uniónak
ĀAz MSZP sosem volt a politikai cselekvés tartalmában szocialista vagy szociáldemokrata. E két ideológia ugyanis az egyenlőségre való törekvés alapjain áll, azaz egalitárius
ĀEmlékszem, úgy tíz évvel ezelőtt kerültem kapcsolatba egy olyan közösséggel, amely kárpátaljai magyaroknak gyűjtött magyar nyelvű könyveket
ĀA liberális értékekkel „feltöltött” demokrácia történelmi végtermék csupán, amelynek illuzórikus virágkora és az európai elit által elvárt kötelező jellege a globális problémák miatt egy évtizeden belül véget ér
ĀAz egymással is birkózó kisebb-nagyobb ellenzéki pártok már egy jó ideje a senki földjének birtokbavételéért küzdenek
ĀVona és néhány társa túl sokat akart, ezért kezdett kokettálni a baloldallal és a liberálisokkal
ĀKi érti ezt? Európának két hagyománya van. Az egyik a zsidó-keresztény egyetemes kultúra; a másik valahol a felvilágosodásban gyökeredzik
ĀMivel az Orbán Viktor által (is) sikeresen működtetett „illiberális demokratikus rendszer” sok európai politikus számára maga a gonosz birodalma, mások azokban másolandó és követendő példának tartják
ĀNehéz kihámozni, hogy mit akarnak, mert ők se nagyon tudják megfogalmazni, de abban készséggel egyetértek a szombaton tüntetők egy részével, hogy új ellenzékre van szükség
ĀBöhöm nagy bajban vannak az Orbán-ellenes ellenzéki szivárványkoalíció parlamenti pártjai
ĀAz ország most ismét cselekvő és erős kormányt kapott, amelyben továbbra is jogal bízhat
ĀEllenfelei mondják, hogy nincs programja a Fidesz–KDNP-kormánynak, csak a folytatás
ĀVona sosem volt igazán közületek való. Gyenge jellemű ember ő, aki mindenhol próbálkozott, mielőtt a Jobbik élére került. Mindig csak a saját anyagi és hatalmi érdekeit leste
ĀNem riogatok, bár tehetném, hisz a bukott miniszterelnök idején minden, de tényleg minden rosszabb volt
ĀAz akarat, a szándék és a hazaszeretet a fontos, szemben a nemzeti szuverenitást elkótyavetyélőkkel, a hazaárulókkal, a nemzet és a közösség ellenségeivel
ĀÓ mily naiv volt az én, negyvenes éveit lassan betöltő generációm! Bevallom, velem az élen
ĀGyurcsány nyert már választásokat elhazudott ígéretekkel. Neki tehát nem új helyzet, hogy telehazudja a nyilvánosságot, akkor sem, ha az ígéretei negyedét sem képes megvalósítani
ĀDübörög az ellenzéki gyűlöletkampány, de a fel-felcsapó gyűlölethullámokat nem ítéli el az ellenzéki közvélemény, és nem ítélik el az ellenzéki lakájmédia-proletárok sem