Európa bizonytalan jövője
ĀHogy a világ bizonytalan, nehéz lenne vitatni, nem utolsó sorban azon politikusok miatt, akik Nagyszebenben összegyűltek
ĀHogy a világ bizonytalan, nehéz lenne vitatni, nem utolsó sorban azon politikusok miatt, akik Nagyszebenben összegyűltek
ĀMa Magyarországon az éles politikai viták következtében Brüsszelt egy monolit egységnek képzelik el, holott az belülről nagyon is különböző
ĀA történelem emlékezetes tűzeseteket ismer, az epheszoszi Artemisz templom felgyújtásától kezdve Róma égésén át a Reichstag felgyújtásáig
ĀA vezetésben 1956 után az a meggyőződés alakult ki, hogy a politikai stabilitást az életszínvonal emelésévellehet biztosítani. Ezért a Tervhivatalon mindig gyorsabb növekedést kértek számon, mint ami a realitás volt
ĀMatteo Salvini olasz belügyminiszter markáns jobboldali pártokat hívott meg vagy húsz országból a hétfői milánói kongresszusra, amelynek „A józan ész Európája felé” címet adta
ĀLegutóbbi ülésükön az Európai Parlament képviselői 369–116 arányban támogatták az Európai Bizottság klímatervét, amely szerint 2050-re az Európai Unió eléri az üvegházhatású gázok zéró nettó kibocsátását
ĀA nyílt társadalomban nincs kötőerő, pusztán az alkotmány tisztelete nem tart össze egy társadalmat
ĀMúlt héten az Európai Parlament – minden különösebb médiaérdeklődést nélkülözve – elfogadta a 2019. éves növekedési jelentést
ĀA római szerződés – amíg a maastrichti szerződéssel meg nem változtatták – lényegében a nemzetek Európája koncepciónak felelt meg, ez volt Európa fejlődésének legdinamikusabb korszaka
ĀEgy közösség fennmaradását nem az irányítás szerkezete, inkább a tartalma határozza meg
ĀA narratíva értelmezést, magyarázatot, elbeszélést jelent, és rendkívül fontos szerepe van a politikai életben, mert leírja az eseményeknek azt a terét, amelyben egy problémát vizsgálunk, és arra választ keresünk
ĀMég véglegesen nem dőlt el semmi és sokan reménykednek, hogy Nagy-Britannia végül is az Európai Unióban marad
ĀMájusban európai parlamenti választások lesznek, amitől alig négy hónap választ el bennünket
ĀMérsékelt érdeklődés kísérte az idei davosi Világgazdasági Fórumot, amin nem kell nagyon csodálkozni, a résztvevők ugyanazt mondják évek óta, legfeljebb más jelszavakat írva a molinóra
ĀAz Európai Birodalom fegyelmező eszközként használná a közpénzeket. Nagyon kétséges, hogy ez a módszer az európai együttműködés megerősödését fogja szolgálni
ĀAz Európai Unió elődje, az Európai Gazdasági Közösség megalapítói egy „egyre szorosabb uniót” vizionáltak Európa országai között, amit az uniót föderációvá átalakítani akaró politikusok és föderalista NGO-k ma is gyakran emlegetnek
ĀHa negyedszázad alatt nem mérséklődtek a külső támadások, nem fognak mérséklődni a jövőben sem. Lehet, hogy Horn Gyulának volt igaza, amikor arra a vádra, hogy pufajkás volt, meghúzta a vállát: Na és?
ĀAz európai szociális piacgazdaság, vagyis az európai életszínvonal megvédése alapvetően a baloldali pártok feladata lenne, hiszen valamikor ezt tűzték a zászlójukra, és néha még ma is emlegetik
ĀAz ellenzéknek nincs ereje a kormányváltáshoz, de ahhoz igen, hogy az utcán maradjon
ĀA sárgamellényesek lázadása jogos, de a változások érdekében nemcsak Macront kell meneszteni, hanem az egész rendszert, amelynek Macron csak egy szerény szolgája
ĀNem habozott a föderalista elképzeléseket a hitleri vagy a sztálini rendszerhez hasonlítani
ĀA NATO ma már inkább tűnik az euroatlanti elit hatalmi eszközének, mint a tagok védelmét szolgáló intézménynek. Az ideológiai harc is már inkább a szövetségen belül zajlik
ĀAz 1980–90-es években hatalomra került politikusok a multikat segítették intézkedéseikkel
ĀA 24.hu hírportálon tűnt fel egy cikk, azzal a címmel, hogy Borzalmas jövőt jósolnak Magyarországnak
ĀSokan fellélegeztek annak hallatán, hogy Angela Merkel rövidesen befejezi politikai pályafutását
ĀA vég kezdete, amikor már a The New York Times hasábjain kezdik figyelmeztetni a globális elitet, hogy amennyiben az eddigi politikáját folytatja, tovább erősíti a vele szembenálló „populista” erőket
ĀNem a Nyugat és a Kelet, hanem a globalizációs törekvések és ideológia áll szemben a nemzetállamok és a hagyományos értékek megtartását szorgalmazó erőkkel
Ā„Európa igazi ellenségei azok, akik a brüsszeli bunkerbe zárkóznak” – mondta Matteo Salvini olasz belügyminiszter, név szerint is utalva az Európai Bizottság elnökére, Jean-Claude Junckerre és a gazdasági ügyekért felelős biztosra, a Pierre Moscovicire
ĀA globalizáció nem növelte az országok növekedési potenciálját, sőt lassította a gazdasági növekedést, emellett fokozta a társadalmi és politikai feszültségeket