ĀA mai „modern kampányguruk” azt mondják, hogy a választások nem észérvek, mérlegelések alapján dőlnek el, hanem érzések, ezekből kinövő érzelmek, közhangulat, emóciók határozzák meg a végeredményt
ĀNagy Lászlóhoz kötik a következő történetet: Ebédelt egy asztaltársaságban, amikor megkérdezték tőle, hogy szerinte milyen a magyar? „Semmilyen!” – válaszolta állítólag a költő a leves kanalazása közben
ĀNovák Katalin államtitkár a Fidesz XXVIII. Kongresszusán beszédét a következő gondolatokkal kezdte: „Büszke vagyok arra, hogy a szüleim lánya, a bátyám húga, a férjem felesége és a gyermekeim édesanyja lehetek”
ĀA választási kampányok füstje elfedi a lényeget, az a hangzavar, ami például a mostani önkormányzati választást kíséri, bosszantó még a közélet iránt elkötelezett kevesek számára is
ĀSzentendrén már 1967 óta működik egy skanzen, a nemzetközi hírű és rendkívül népszerű Szabadtéri Néprajzi Múzeum, amely Magyarország népi építészetét, lakáskultúráját és életmódját mutatja be
ĀUrsula von der Leyen javaslata alapján – a magyar kormány szándékainak megfelelően – a szomszédságpolitika és a bővítés portfólióját Trócsányi László kaphatja meg
ĀEgy hat-hétéves gyermek hatalmas ígéret, lehetőség, amit nem szabad eltékozolnunk. Az iskola dolga éppen az, hogy felszínre hozza a benne egyelőre még csak rejtőzködő tehetségét, képességeit
ĀÉrdemes tovább gondolni mindazt, amit Orbán Viktor júliusi tusványosi – az egyetemes magyarságnak és Európának szóló – beszédében a keresztény szabadságról mondott
ĀA II. Építészeti Nemzeti Szalon lenyűgöző kiállítása a nemzetpolitika és a nemzeti építészetpolitika szoros kölcsönhatását, egymásra épülését mutatja be
ĀMár maga a háborús hasonlat is sántít, hiszen amiről szólunk, az a hétköznapok – bár olykor húsba vágó – történései, az egyén számára megoldhatatlan problémái és az azokra adott politikai kormányzati válaszok
Ā„Magyarországot úgy lehet talpra állítani, ha mindenütt fölemeljük. Fölemeljük Kisizsákot és Nagykanizsát, Somogysámsont és Budapestet, Kőszeget és Kalocsát. Minden kövét, gerendáját, tégláját, darabját…”