Csupacsősz világ
ĀTöbbé-kevésbé a szabadság világában élünk már vagy negyedszázada (de inkább többé, mint kevésbé), hihetnénk ábrándosan.
ĀTöbbé-kevésbé a szabadság világában élünk már vagy negyedszázada (de inkább többé, mint kevésbé), hihetnénk ábrándosan.
ĀUtóvizsgákra, ha ritkán is, de módot nyújt a történelem, ha képesek vagyunk figyelni és mozdulni, amikor kell.
ĀJelet kell adni az esőről, amely Szent István napja táján kezd dobolni a tetőkön, írja Márai a Szindbád hazamegyben.
ĀA jó címek még akkor is értékelendők, ha szerzőik és jellegük jócskán kínál kifogásolnivalót.
ĀKrakkóban a minap ért véget a fiataloknak rendezett legnagyobb katolikus összejövetel
ĀMegrendülten járkálok néhány napja. Mint már annyiszor, most is egy frissen elolvasott könyv az oka – de ez a könyv most más.
ĀCsakhogy ez az idő, minden ellenkező látszat dacára, nagyon úgy tűnik, hogy nem a mi időnk. Még mindig nem…
ĀA „mondj igazat, betörik a fejed” ősi népi bölcsessége érvényesül újfent, folyton-folyvást
ĀAz ember a szülővárosában másképp mozog, másként van jelen, másként lát, hall, érzékel, mint a nagyvilág bármely egyéb pontján
ĀLovrencsics Gergő huszonnyolc éves magyar állampolgár egy, a partvonalon kívülre tartó labdát meg akart menteni, de elcsúszott, és így elvesztette a labdát.
ĀVéget ért a könyvhét, de élményei, hangulata – amit időről időre hátrahagy –, persze még mindig a zsigereinkben, mélyen bennünk él.
ĀVannak vidékek, amiket először ugyan nem közvetlen tapasztalásból, hanem könyvek révén ismerünk meg, mégis felkeltik érdeklődésünket.
ĀFerencz Attilát Erdélyben, a régi Magyarország legkeletibb szélén, Gyimesben – egészen pontosan: Gyimesfelsőlokon – ismertem meg, a házigazdánk, Ferencz Imre jóvoltából.
ĀMár csak az idősebbek emlékezhetnek, mekkora sláger – és milyen vérpezsdítően klassz dal! – volt a hatvanas években (1963-ban) a Beatles Kérem, postás úr (Please Mr. Postman) című száma.
ĀKi-ki az irányított-manipulált társadalmi modell kívánalmainak megfelelő tevékenységet kell hogy végezzen…
ĀAzt mondja a Gy. F. szignójú egyén – májusi majális jelleggel –, hogy inkább marad ő tisztességes és szegény, mint hogy urizáljon a más pénzéből vagy lopott közpénzből.
ĀKezdetben vala Széchenyi és az általa meghatározott öt nagy nemzeti jellemhiba
ĀNem a terror, nem az embertelenség tobzódása ez, hanem az ember legundorítóbb tulajdonságáé. Az alattomosságé...
ĀMegrendülten járkálok már néhány napja, és erről semmi egyéb, csak egy vaskos könyv tehet.
ĀA prológus magában hordozta a szörnyű véget, a felszabadító ellenállás szépségét és a históriai horror száz részletét…
ĀKossuth hangja kísért minden magyarok fővárosában, a róla elnevezett téren: »Minő erő van abban, ha egy nemzet akar...«
ĀMeglehet persze, a szerelmet illetően is Nietzschének volt igaza: számtalan hajnalpír van, amely még nem virradt fel.
ĀLebontották azt az Ady-központot Nagyváradon, amely 2003–04-ben a magyar állam támogatásával épült.
ĀHogy a tanyák, a tanyarendszer, a „korszerűtlen” tanyai életmód micsoda értéközönt jelent, szinte felbecsülhetetlen!
ĀA rutin páratlan, mindent – az EU-hisztériát is – lebíró ereje. Erre nem számítanak, ezzel nincsenek tisztában…