„Megértük a magyar feltámadás napját!”
ĀA második világháború kitörése előtti utolsó békeév, 1938 sorsdöntő fontossággal bírt nemzetünk történelmében
ĀA második világháború kitörése előtti utolsó békeév, 1938 sorsdöntő fontossággal bírt nemzetünk történelmében
ĀNincs más választás, előre kell menni, mert ha nem megyünk, többet vesztettünk, mint ha három csatát vesztenénk – jelentette ki Görgei Artúr ezredes a schwechati csatát megelőző haditanácson
ĀA hóhér, Franz Bott fia 1899-ben beszélt arról, hogy Damjanich János fehér köpenyét apja úti ruhaként használta, és a vértanúk ruhái évekig hevertek náluk Brünnben
Ā48 000 horvát és szlavón követte felhívásomat, s lépte át a Drávát múlt hó 11-én, és nyomult Székesfehérvárig (…), a valamennyi hatóság által elhagyott föld nem volt képes megfelelő ellátást nyújtani, elmondhatatlan fáradságba került a népfelkelők (…) töm
ĀA Szovjetunió hatalmi érdekeit szolgáló Varsói Szerződés (VSZ) erőinek első alkalmazására az 1956-os magyarországi események szolgáltak indokul
ĀNyolcvan esztendővel ezelőtt mindenki számára világossá vált, hogy a Nagy Háborút lezáró békediktátumok tarthatatlanok és Európa sorsdöntő időszak előtt áll
ĀA király és a haza elvárják, hogy a hon fiai, kiknek becsületére e törvény által a közállomány fentartása bízva van, kötelességöknek híven és buzgósággal fognak megfelelni – állapította meg „A nemzeti őrseregről” szóló törvénycikk
Ā„Az ellenséget súlyos vereség érte egy nagyon erős ütközetben Verona közelében, és visszavonult. Első ízben hallottam ágyúgolyót a fülem mellett elsüvíteni – egészen boldog vagyok” – számolt be édesanyjához írott levelében Ferenc József
ĀEgy még élő egykori kamasz katona életútját mutatja be a Dunaszerdahelyen kiadott, Messzi idegenben című könyv
ĀAnnyi energiát a kivitelben, mint amennyi hazafiúságot tapasztaltam a megajánlásban, s Magyarországot a poklok kapui sem fogják megdönteni! – mondta Kossuth
ĀA román állam a Beke-üggyel ismét vihart kavar, de jobb, ha észben tartják: az erdélyi székelyek és magyarok fenyőerdőként dacolhatnak a hegyen túlról rájuk rontó viharral
ĀSzabó Péter a honvédség katonáiról – Emberek akartak maradni a világégés és a hadifogság poklában is
ĀKözismert az a székelyföldi vicc, amely felteszi a kérdést: mikor románozzák le a székelyt? Amikor Budapestre jön
ĀKoszorút kötöttem / Cserfa-levelekbül, / Harmat csillog rajta / Örömkönnyeimbül... / Kinek adnám én ezt, / Kinek adnám másnak, Mint vitéz Lenkei / Huszárszázadának? – ezen kezdő sorokkal köszöntötte Petőfi a hazatérő Württemberg-huszárokat
ĀÁlláspont. Százhetven éves fennállását ünnepli idén a honvédség. Akkor is történelmi idők jártak, csakúgy, mint most
ĀMinden tanult fiatalember tódult a besorozó bizottságok osztályaihoz. Csatlakozott a földmíves és iparos ifjúság, és oly gyönyörű és intelligens tíz zászlóalj állott ki egy pár hét alatt, melynél különbet a világ egy országa sem tudott még felmutatni – em
ĀA századból még felém mosolygott néhány régi katonám, de nagy része már új ember volt. Hanem Bakonyi, az aranyérmes tiszthelyettes még mindig ott lépkedett viharvert mundérjában és körül-plakettes sapkájában – írta Somogyváry Gyula háborús regényében
ĀHodula József tartalékos hadnagy jelentette, hogy a 980 fővel elvonult 3/II. zászlóalj maradványaival, 72 fővel megérkezett – írta Polgár Sándor tartalékos hadnagy
ĀEgyetértés és méltányosság legyen jelszavunk, nehogy akkor játsszuk el az ígéret földjét, midőn még küszöbén is alig léptünk át – mondta a nádor az 1847/48-as diéta bezárásakor
ĀElkezdődött a pokol. A németeket és a tiszteket helyben, a foglyok előtt egyszerűen agyonlőtték.
ĀMagyar vagyok, s a magyarságomat nem tagadtam meg, és nem is fogom megtagadni! – fogalmazta meg a börtönben írt védőbeszédében Hámory Zoltán
ĀJány vezérezredes azonban nem a saját feje után ment, vérbeli katonaként a Szolgálati és a Harcászati szabályzat vonatkozó pontjai szerint járt el, ezeket a tisztikar többsége Bibliaként forgatta és tartotta be rendelkezéseit
ĀElmondhatjuk, hogy a magyar történelem kezdete óta soha még királyválasztás ily nagy örömben, ilyen nagy dicsőséggel végbe nem ment – jegyezte fel Thuróczy János
ĀVitéz Szabó László vezérőrnagy… kért jelentést. – Tartsatok ki!! Az utolsó emberig!!! Meg kell állítani!!! Innen nem lehet hátrálni!!! – írta Koppányi Sebestyén főhadnagy
ĀHetvenöt esztendeje, 1942. december 24-én a magyar királyi 2. honvéd hadsereg állománya hazájától távol ünnepelte meg a karácsonyt
ĀÉlénken emlékszem arra, hogy az 1970-es évek végén, az 1980-as évek elején óvodásként és kisiskolásként december 6-án, a gulyáskommunizmus utolsó szakaszában nem a Mikulást, hanem a Télapót kellett várni
ĀBocsáss meg nekem, hogy olyan könnyedén búcsúztam tőletek. (...) Áldjon meg benneteket a jó Isten, én is vigyázok magamra, azt megígérem – írta haza Kovács József szakaszvezető
Ā„E harcokban születtek azok a hősök, akiknek nevei a magyar dicsőség aranykönyvébe kívánkoznak, és azok a legendák, amelyekről nagyapák fognak unokáiknak mesélni.”
ĀAz 1920-as években a Magyar Királyság a trianoni diktátum aláírását követően külpolitikailag szinte teljesen elszigetelődött a kisantant államok szorításában
ĀKenessey Csaba: Nem voltam hős, csupán egy mindenre elszánt fiatalember